Protestáns Tanügyi Szemle, 1936
1936 / 6. szám - Dr. Horváth Károly: A kirándulások a tanítás szolgálatában
Dr. Horváth Károly: A kirándulások a tanítás szolgálatában.277 csupán. Amelyik tanárnak a tanulók engedelmeskednek a tanteremben, annak kint sincs nehéz dolga, főleg ha a fegyelem szereteden és tiszteleten alapszik. Mindig határozott céllal menjünk a természetbe, a mezőre, rétre, erdőbe, a faluba, tanyákra, gyárakba, vagy máshova, vagyis tanítványaink ismeretkörének tágítása, begyakorlása, elmélyítése vezessen bennünket. Ismerek német iskolát, ahol már 30 -40 éve az órák felét, egyes osztályokban kétharmadát a szabadban tartják. Ugyanezt láttuk Svájc-ban a glariseggi Landerziehungsheim-ban. De kevés iskolának van olyan hatalmas kertje, gazdasága, alkalmas környéke, hogy ott mindent tud majdnem szemléltetni. Ilyenkor csak a kirándulások segítenek ki bennünket. Ha azonban ritkán van kirándulás, akkor a tanulók figyelmetlenek, mert újság előttük a dolog. A kirándulás ne tartson sokáig, mert akkor szétforgácsolódik a figyelem. A gyakori, de rövidebb kirándulások előnyösebbek, mint a ritka, de hosszú ideig tartók, mert még a felsőosztályos tanulók felfogóképessége is csökken hosszabb gyaloglások után. Ha ugyanazon a napon túlgyakran változnak a benyomások, a megfigyelések nem kapcsolódnak helyhez, összecserélődnek az emlékezetben, és lassanként elmosódnak, amivel az egész kirándulás elveszti a célját. A tanulók tanuljanak kint a szabad természetben. Amint Mühíberg írja, a tanuló tanuljon meg megfigyelni, a megfigyelteket osztályozni, összehasonlitani és az eredményt feldolgozni. A szabadban való megfigyelést mindig előzze meg az iskolában való gondos előkészítés. A gazdaságföldrajzi, néprajzi nagy anyagban a sok növény és állat között eltéved a gyermek, tényleg nem látja a fáktól az erdőt, hacsak mi nem szorítjuk a kellő térre és korlátok közé. Ha minden fontos gazdasági növényt, ha az összes talaj féleségeket begyüjtjük kis diákjainkba egyetlen napon, semmit sem segítettünk. Lassú, alapos, lépésről-lépésre haladó tervszerű munka vezethet csak sikerre, amikor a megfigyelések eredményeit, a látottakat fel is dolgozzuk és agyunkba is raktározzuk. Ezért útközben jegyzeteket csinálunk, rajzokat készítünk, fényképezünk stb., stb. Nem kell talán hangoztatnunk, hogy a szorgalmi időben tantervszerűen rendezett kirándulásokon lehetőleg minden diáknak részt kell vennie az osztályból. Kötelezővé azonban csak akkor tehetjük, ha a tanulóknak a kirándulás semmi költséget sem okoz. Ilyenkor szülői, sőt orvosi bizonyítvány nélkül senkinek sem szabad elmaradni. A jó tanárnak nem kell kényszeríteni erre senkit, vele szívesen elmennek a tanítványai: De magukra a tanulókra nem bízhatjuk a kiránduláson való megjelenést, vagy meg nem jelenést, sem őket nem küldhetjük el egymagukban kirándulásra, mert a kirándulás oka és célja a megfigyelés. Ezt pedig tanári vezetés nélkül a tanulók egymagukban rendszerint nem tudják elvégezni. A kirándulók számát illetőleg is eltérnek a vélemények. 20—25— 30f sőt egyesek 40 tanulóról beszélnek. A rendes szám 20 tanuló.
