Protestáns Tanügyi Szemle, 1936

1936 / 6. szám - Lechnitzky Gyula: Az alkotómunka az Új Iskolában

Lechnilzky Gyula: Az alkotómunka az Üj Iskolában.

255

nem kísérletekből, rendszeres megfigyelésekből, a gyermek érdeklődéséhez szabott feladatok megoldásából és megfelelő művek alkotásából. Nem az emlékezeti ismeretekre, kikérdezésekre fektetik a fősúlyt, hanem a gyakorlati feladatok megoldására, azaz az alkotómunkára. Az emlékezet helyett tehát inkább a gondolkozóképességet fejlesztik és értékelik. A tanítás problémákból kiinduló, problémát megoldó és problémákat meglátó tudásra nevel.

Logikai értelemfejlesztésük nem egyoldalú, nem a tudós típus működését másoló, a tudományt a központba állító tanítás. Nemcsak az élet gyakorlati érdeke tiltakozik ez ellen az eljárás ellen, hanem a gyermek eredeti természete is. A gyermek felfogása, lelkülete a művészalkatú típushoz közelebb áll, mint a tudóséhoz és azért az emlékezet és a gondolkozás kizárólagos uralma helyett a teremtő-képzeletnek kell nagyobb teret adni az iskolában.

Ugyanerre figyelmeztet különben a gyermeknek a felnőttől eltérő lelki alaptörekvése is. „Míg a felnőtt törekvése az önfenntartás, addig a gyermeké a kibontakozás. A fejlődő egyén erőit, képességeit ki akarja próbálni, mindent kockára akar tenni, szét kívánja szórni, amije van : teremteni akar. Eszköze a teremtő-képzelet.“ (45. 1.)

A személyiség nevelése érdekében nem elegendő az eddigi csak egyéni tudást megbíráló és egyéni munkát kívánó módszer sem, azért alkalmazza az Űj Iskola a munkacsoportok módszerét. Az egyes nagyobb problémákat rendszerint nem egyének, hanem munkacsoportok közösen oldják meg.. Ezekben kifejlődik az együttműködés, az egymásért való dolgozás, az egymásrautaltság érzésének nevelő értéke. Míg a mai iskola a kölcsönös segítés felebaráti erényét legtöbbnyire üldözi, addig itt kellő ápolásban részesül. Önkéntes válalkozás alapján keletkeznek a munkacsoportok. Mindegyik gyermek képességének megfelelő munkafeladatot vállal, és így nagyobb kedvvel és odaadással dolgozik, mint az egyéniséget figyelembe nem vevő lecketanuláskor. Az ily önkéntes munkacsoportokban mutatkoznak a gyermek alkotóerői.

Az új tanítási módszerek érdekes gyermek-lélektani megfigyelésekre és didaktikai tanulságokra vezethetnek. A könyv beszámol az etéren tett felfedezésekről is. Igen meglepő a gyermek vidám munkakedve és alkotóképessége. Egy-egy feladat megoldása érdekében lexikonokat átböngésznek, nagyobb könyveket áttanulmányoznak, vagy hosszabb ideig tartó gyűjtést, megfigyelést, kísérletezést végeznek. Nem hagynak a szülőknek sem békét, támogató közreműködésüket kérik. A feladat megoldásában a főmunkát mégis ők végzik. Oly nagy buzgóságot, oly eleven érdeklődést ébreszt az alkotómunkára való nevelés módszere, hogy hasonlót nem tudunk találni a rendes iskolában.

Ezt a nagy eredményt az Üj Iskola annak köszöni, hogy kikutatta a különféle gyermeki munkamódoknak sajátosságát. Gondosan figyelembe vette az alkotás külső és belső feltételeit; a különböző munkacsoportok munkáját helyesen megszervezte, és ügyelt