Protestáns Tanügyi Szemle, 1936
1936 / 6. szám - Lechnitzky Gyula: Az alkotómunka az Új Iskolában
252 Lechnitzky Gyula: Az alkotómunka az Új Iskolában. Az alkotómunka az Üj Iskolában. Igen figyelemre méltó könyv jelent meg fenti címen a Magy. Gyermektanulmányi és Nevelésügyi Társaság kiadásában. Szerzője : Domokos Lászlóné és Blaskovich Édit dr. Megérdemli, hogy vele részletesen foglalkozzunk, mert beszámol arról a tervszerű pedagógiai reformmozgalomról, amely már több mint két évtized óta a Bíróutcai „Új Iskola“ működéséhez fűződik. Ma már pedagógiai lapjaink hangosak a munkaiskola, az aktíviskola, a munkáltató, cselekvő tanítás jelszavaitól. De még most is többnyire csak a külföldi forrásokra támaszkodva tárgyalják e felmerült kérdéseket. Pedig nálunk a reformmozgalomnak igen értékes múltja van. Sok tekintetben megelőztük a külföldet, és oly nevezetes új eredményekre bukkantunk, amelyeket még a külföld sem ismer. Nálunk a munkaiskola reformmozgalma az alkotómunkára való nevelés jelszava alatt már 1912-ben megindult, és nem maradt csak jelszó, hanem mind elméleti, mind gyakorlati irányban kezdték az üj eszmék tartalmát és követelményét kutatni. Ez évben jelent meg Lechnitzky Gyulától: „Az alkotómunkára való nevelés“ címén az első ilyen tárgyú magyar könyv (Athenaeum, 3041.). Ugyancsak ez évben megtartott első gyermektanulmányi kongresszuson Nagy László a kongresszus főtémájává a gyermek alkotómunkáját tette. Itt tartotta meg Domokos Lászlóné „Az alkotómunka lélektana“ címén előadását. Az előadás és a hozzászólások nagy érdeklődést keltettek, és a kongresszussal kapcsolatos kiállítás a gyermek alkotómunkáiból még fokozta az érdeklődést. Bizonyára ezek a tények érlelték meg Domokos Lászlónéban azt az elhatározást, hogy egy olyan iskolát létesítsen, hol kipróbálja az alkotómunkára való nevelés módszerét. Ennek érdekében felhasználta Nagy Lászlónak a gyermek érdeklődésének fejlődéséről szóló kutatását is. Nagy László és a Magy, Gyermektanulmányi Társaság munkája kimutatta, hogy minden egyes korszaknak más-más jellege van. Ha a nevelő célt akar elérni, akkor alkalmazkodnia kell a gyermekek különböző korszakaihoz. Az életkorok sajátos fejlődése szab irányt a helyes oktatásnak. Figyelembe kell venni a fejlődő életben feltáruló érdekes törvényszerűséget. Ennek következtében a gyermek 6—7. évében az érzelmi és kedélyi élet kiművelését kell elsősorban szem előtt tartani, a 8—10-ben a konkrét tapasztalatszerzésre, a 11—12-ben a gyakorlati és konstrukciós munkára, a 13—-14-ben az ,,én“-t alakító esztétikai és etikai élményekre kell a fősúlyt fektetni. Domokos Lászlóné magáévá teszi ez értékes adatokat, és ezek alapján megalkotja tantervét, és 1914-ben megnyitja Bíró-utcai Új Iskoláját. Csodálatos az a következetesség, amellyel ragaszkodott mindmáig az egyszer helyesnek felismert két alapelvhez : az alkotómunkára való nevelés és a gyermek fejlődéséhez igazodó nevelési
