Protestáns Tanügyi Szemle, 1936
1936 / 6. szám - Dr. Vekerdi Béla: Megjegyzések a középiskolai mennyiségtanítás didaktikájához és methodikájához
244 Dr. Vekerdi Béla: Mennyiségtani didaktika és methodika Az ellenkezője általánosabb. így az Országos Középiskolai Tanáregyesületi Közlöny f. é. márciusi számában olvasom : „A középiskola tudósaink és törvényeink fogalmazási eltérései mellett is egyértelműen a tudományos tanulmányokra való előkészítés iskolája.“ (274. 1.) De hogy ez csak nálunk ilyen általános felfogás, arra vonatkozólag idézem Lietzmann „Methodik des math. Unterrichts“ c. munkájának következő sorait : „Az iskolában a matematikával nem a leendő matematikus kedvéért foglalkozunk. A matematikai tudományszak által felállított követelmények nem lehetnek irányadók a középiskolai tanítás kialakítására, mely a tanulók összességéhez, s nem egy kicsiny csoporthoz alkalmazkodik.“ (I. 53. 1.) Természetesen végeredményben itt is, mint mindenütt, a fogalom miként való meghatározása dönti el, hogy igaz-e a reá vonatkozó állításunk, s ha „tudományos tanulmányokra való előkészítés“ alatt azt értjük, hogy a tanulókat megtanítjuk éles és tiszta logikával gondolkozni, és képessé tesszük a matematikai alapfogalmakkal való tudatos és önálló operálásra, akkor ezt az előkészítést a középiskolának mindenesetre nyújtania kell. Azonban az „előkészítés“ munkája a valóságban ezen legtöbbször túllép, és inkább a nagy anyagközlésben keresi a maga hivatását, ami pedig egyenesen a kellő elmélyítés rovására megy, és túlterhelés forrásává válik. Éppen ezért valóban nagy szükség van rá, hogy az ilyen túlzott mértékű „előkészítéssel“ szemben a középiskolai matematikai oktatás öncélúságát hangoztassuk. Egyébként éppen a túlzott méretű anyagközlésből származó túlterheléssel kapcsolatban óhajtanám még megjegyezni, hogy a túlterhelés forrása nem annyira magában a tantervben keresendő, mint inkább a tankönyvekben. Mert ámbár igen sok matematikus — helyesen — a tanulókkal egyáltalán nem használtat tankönyvet: de a köztudatba az megy át mint előírt tananyag, amit a tankönyvek felölelnek, s ami mindenesetre túlsók, jóllehet a tanterv által előírt kereteket úgy is ki lehet tölteni, hogy ne kívánjunk több munkát, mint amennyit a normális szellemi képességű tanuló megerőltetés nélkül elvégezhet. Az anyagban eszközölt megszorítás bőven visszatérül az igazi matematikai gondolkozás intenzívebb kifejlesztésének lehetőségében. Az alsóosztályos számtani és mértani anyag tanításának módszere. Az alsóosztályos számtani anyag tanítása nemcsak formájánál, hanem céljánál fogva is teljesen különválik a későbbi matematikai anyagtól. A közönséges számokkal végzett négy alapműveletet, a százalékszámítás egyszerűbb eseteit, a kerület-, terület- és köbtartalomszámítás alapjait azzal a céllal tanítjuk, hogy ezek tanítványaink állandó lelki birtokát képezzék iskolai tanulmányaik bevégzése után is. Míg egészen természetesnek találjuk, hogy valaki pár évvel az iskola padjainak elhagyása után már nem tud logaritmust keresni, vagy differenciálni és integrálni, addig fonák dolognak tartanánk, ha egy
