Protestáns Tanügyi Szemle, 1936
1936 / 5. szám - Külföldi lapszemle
Hazai irodalom. 237 óraterv-tábla olyan részletekbe menő tárgyalását adja ezen tantárgy anyagának, amelyre aligha van még példa nevelésügyi irodalmunkban. Szerző művének anyagát három főrészre tagolja : 1. A módszeres eljárás ismertetése. 2. Részletes tanmenet. 3. Óravázlatok. Az első részben foglalkozik : A) A tananyag kiszemelésével; B) A tanítás módjával; C) A dolgoztató tanítás eszközeivel. A tananyag kiszemelésére szánt fejezetben a tantárgy tantervi beállítottságát ismerteti, összevetve azt az angol és közelebbről a német tantervben elfoglalt helyzetével, azután a tananyag órákszerinti felosztását adja. Érdekesebb már a tanítás módját tárgyaló fejezet. A számonkérésről a jövő iskolájának szellemében nagyon helyesen állapítja meg, hogy „Ez a beszámoló a munkaiskola életében nem kínvallatás, nem osztályozatra való leckefelmondás, hanem a nevelés egyik fontos tényezője : a munkában fellelt örömnek kifejezésre juttatása, a munka menetének és eredményének, a ,tudom“ érzésének örömteljes közlése.“ Leszögezi, hogy : „A cselekedtető eljárás azonban annyi időt igényel, hogy mindezt — t. i. a számonkérést és a tantárgy természete által megkövetelt gyakori ismétlést — bajosan valósíthatjuk meg minden órán. Ezek pótlására szolgál többek között a tanmenet mellé összeállított feladatgyűjtemény.“ A tanuló azonban nemcsak a már tárgyalt anyag gyakorlására kap utólagos, hanem az új anyag előkészítésére is előzetes feladatokat. Ez utóbbiak már az irányított megfigyelést szolgálják, amelynek egyébként a folyosói szekrényekbe már előzetesen kiállított tárgyak megfigyelése áll a központjában. A probléma kitűzését ezek alapján a tanulók már magukkal hozzák, az órán csak a probléma megoldása az elvégzendő feladat. A tanultakat az óra folyamán vázlatba foglalják (a 84 vázlatminta). Ebben, mely lehetőleg egyszerű rajzokból s az azok mellé írt legszükségesebb állatokból áll, benne van minden fontos tudnivaló. Az iskolában készített vázlatot a tanuló odahaza letisztázza. Mindez kétségtelenül nagyon szép elgondolás. Vele szemben csak annyiban van kétségünk, hogyha minden tantárgy ennyi házifeladatot ad, s azután a természetrajz, esetleg a fizika, rajz, talán az irodalom és a történelem is az irányítás céljára előre kitett tárgyak, képek megfigyelését kívánja, a növendéknek aligha le nem foglalják minden otthoni idejét és az óraközi szüneteinek is igen tekintélyes részét. Jól tudjuk, hogy a munkáltató oktatásnak minden órán való erőltetésével sokan túllőnek a célon. Szerző nem esik ebbe a hibába. Az óra anyagának természete szerint alkalmazza a közlő, kérdvekil'ejtő és munkáltató módszereket. A tanóráknak kilenc típusát állítja fel : kísérleti óra, kísérleti bemutató óra, ásványtani óra, Dalton-rendszerű órák, törvények levonása, részben közlő óra, technológiai óra, rendszer kiépítése, ismétlő óra. Külön fejezetet szentel a dolgoztató oktatás eszközeinek : kísérletek, gyűjtemények, vázlatrajzok, vetítés, gyárlátogatások és pályatételek. A részletes tanmenet minden egyes óra tananyagát táblázatba foglalva adja. Ennek rovatai : anyag, előzetes munka, irányított megfigyelés, probléma, munka az osztályban, szükséges eszközök és anyagok, utólagos munka, kapcsolat, kirándulás. Az óravázlatok igen ügyesek ; nagyon egyszerűek, de annál áttekinthetőbbek. A feladatgyűjtemény minden egyes óra előzetes és utólagos munkájához bőségesen ad jól összeválogatott anyagot. A könyv végén, két oldalon, a legfontosabb irodalomról is ad a szerző összeállítást. Talán minden műnek ez a része az, amelyben könnyen lehet találni kifogásolni valót. Lehet természetesen itt is. De én csak egy kirívó dolgot említek meg. A földtani részbe fölvétetett Kober J. : ..Das Werden der Alpen“ c. műve, ellenben kimaradt a Telegdi Róth K. : „Magyarország geológiája“ és a Gaál I. pompás kis könyve : „A Föld története.“ Amikor kijelentem, hogy a nagy hozzáértéssel, elmélyedéssel és nagy szorgalommal készült munka minden elismerésünket megérdemli, éppen a mű
