Protestáns Tanügyi Szemle, 1936
1936 / 5. szám - Megjegyzések
230 Megjegyzések. Valóságos megváltásnak vették Németországban az akkori válságos időkben a két pápa felhívását az egységes kát. kultúra megteremtésére. Ma már egy katolikus tudósnak könyvtára egészen más, mint protestáns társáé. Mint az összismeret és tudás encyklopediáját Leube szerint hiába keresed előbbinek könyvtárában Brockhaus vagy Meyer konversationslexikonát, hanem ott találod a freiburgi Herder-cég művét, amelynek munkatársai kizárólag róm. kát. hitvallásúak. Vagy ha a műveltebb katolikus olvasó a politikai és nemzetgazdasági kérdések iránt érdeklődik, úgy a közismert Görres-társaság államlexikonához fordul. A róm. kát. vallású nemzetgazdász a jezsuita Pesch és nem Roscher, vagy követőinek művéhez fordul, sőt szélesebb körben már egy kath. pedagógiai leiikon is el van terjedve, holott jóval régebbi és tudományosabb értékű annak felekezetközi kiadása. 1930 óta jelenik meg Kosch V. nagy „életrajzi lexikona“, mely a müncheni tudományos akadémia által kiadott általános német, tehát felekezetközi életrajzi lexikon kiszorítására van hivatva. A katolikus ház összkiadású műveit tehát egészen mások, mint a protestánsé. Katolikus felekezetű művek terjesztik itt az általános tudást és ismeretet, s a részletkutatást nagyon szűk körre szorítják. Pedig nem vallásos, egyházi é s teológiai kérdésekről van itt szó, hanem kati likus laikusok és világi irodalom szükkörű klerikalizálásáról. így aztán megesik, hogy a német kát likus ember nem Giessbrecht, Ranke, Treitschke és mások műveiből tanulja megismerni népe történetét, hanem Michael, Janssen, Pastor és más német ultramontán történetírók műveiből, amelyek történetírásának, mint ,,ultramontán“-nak rajzával már a Prot. Szemle 1. füzetében foglalkoztam, amelyek bevallott célja a reformáció előtti kort Németország vallásos, egyházi és nemzeti virágzása idejének tüntetni föl, s ezen kulti rális ,,aranykorszak“-nak (1450—1500) erőszakos, gonosz felforgatásáért Luthert, Janssen szerint, ,,a vallási örjöngőt“ és művét, ,,a reformációt, mint vallási forradalmat“ teszi felelőssé. A dogma korrigálja itt a történetírást, és a teológus váltja itt fel a történetírót. Hogy a klerikális felekezeti irányzatosság aztán az irodalom és a művészei történetében nyilvánul, naponként tapasztalhatjuk. Nagyszámú német folyóirat — mint nálunk Bangha jezsuita Magyar Kultúrája -— közvetíti évről-évre az újonnan megjelent klerikális irodalmat a tudás és ismeret minden ágából. Zárt katolikus irodalomról és kultiuáröl van itten szó, amelyben, főleg a reformáció értékelésében, vagy elhallgatják, vagy elferdítik az adatokat. Igazi „sacrificium intellectus“ az, amelyet már 1864-ben IX. Pius pápa“ „Syllabusa“ kívánt a katolikus tudósoktól. Tudományos megalapozását nyeri ez a pápás római univerzalizmus a német katolicizmus két nagy tudós társaságában : a német birodalom területén a Görres és Németausztriában a Lco-társaságban, nálunk pedig a Szent István-Társulatban, mely társaságok szakosztályai kiterjednek a történelem, jog-, állam-, társadalom- és gazdaságtudományok, bölcselet, régiségtan, természettudományok s művészettudományok összes területeire és ágaira, amelyekben serényen folyik az irányzatos kutatás és feldolgozás az igazi kultúra nagy kárára. De már a világháború előtt is felismerték, hogy nemcsak az egyetemes tudomány, hanem a költészet és művészet világában is küzd az actio catholica a szellemi vezérségért. Jól tudjuk, hogy a vallásos katolikus és protestáns honi költészet mellett és fölött volt, van és lesz egyetemes költői alkotás is az egyes körök megvilágításában, a jelenkor értékelésében és a jövőnek szellemi átalakításában. E ponton a költő szerepe az egyházi szónokhoz hasonlít, aki midőn a jelenkori történést értékeli, a jövőt formálja. Azonban napjainkban megjelent egy német mű, mely — igaz, hogy elsősorban a marxista és liberális táborral szemben — közelebbről a katolikus művészetnek s a kalólikus regény, dráma és líra költészetének csinál propagandát. így küzd a klasszikái irodalom, a tiszta eszteticizmus, az önértékű művészet, a naturalizmus, s az ember szekularizálása ellen azzal az indolkolással, hogy az ember életét pusztán belső világi törvények és szabályok szerint magyarázni és megérteni nem lehet, minek folytán a szerelem, házasság, gyermek és család
