Protestáns Tanügyi Szemle, 1936
1936 / 5. szám - Balogh István: Értelmesség- s hivatásszerinti tájékozódás a francia gyermekeknél
Balogh István : Érlelmesség a jrancia gyermekeknél. 200 növekedés, a túlterhelés és a betegségek. A betegek közül vegyük csak az idegeseket, akik inkább fogyatékosak, mint abnormisák, s akiket sajátlagos vetítéssel s külön iskolákban az átlagosig el lehet vinni; az endocriniásokat, akik secretiós mirigyeik elégtelen működésében s szervi rendellenességeiben szenvednek ; a szívbajosokat, akiknél a fáradságra való alkalmatlanság lehet a késés egyik oka ; a rosszul tápláltakat s tartós erőfeszítésre képteleneket, de akiket kellő hepatikus (máj-) kezelés, vagy jobb táplálkozás ismét munkára serkenthetnek ; a tüdőbajosokat, kik a tanulók közt többen vannak, mint gondolnók, hisz iskoláskorában majdnem mindegyik átmegy e baj primairinfectióján, melynek azonban a többség győzelmesen ellenáll ; s végül a gyengénlátókat, akikről gondoskodni kell, hogy normálisak legyenek. Sok orvos ellene van a hiányos látásúakat testi rátermettség alapján kirekesztő vizsgának, mert hisz ezek kitűnő tanulók lehetnek, sőt számukra az értelmiségi pálya talán sokkal szükségesebb, mint másoknak. Mindezek az okok megfejtik a visszatartottak jelentős arányszámát, kiket bizonyos statisztikákban kiemelnek. így dr. Gauchery Bourgsban 1132 vizsgázó tanuló között 181 visszatartottat számolt meg. Vannak viszont — elég kis számban koraérett, rosszul szelektált gyermekek, akik minden elfogadható ok nélkül hirtelen csak megállnak. Végeredményben a francia orvosok nagyobbik része, leszámítva egy kisebbséget, mely a vizsga módosításával is beéri, kijelenti, hogy egy, a 10—12 életévek közé eső, brutális szelekció megengedhetetlen, s az átlépő vizsgának meg kell szűnnie. Mit tegyenek a helyére? Olyanféle megoldásra hajlanak, mely közös működés alá hozná a szülőket, nevelőket és az orvost. A szülőnek mindenesetre lényeges szerepet kell játszaniok, s a háború utáni nemzedék egv részének, kivált az apáknak hiánya keményen érezteti hatását, s nagyon is igazolni látszik környezet s család döntő szerepét. A nevelők, akiknek nemcsak tanítani, hanem nevelni is kell a gyermeket, sokkal jobban meg tudják ítélni annak értelmi erejét, mint bárki más. De psychológia és fiziológia összetartoznak; s ím itt tűnik ki az orvosnak kiemelkedő szerepe. A dolgok kezdetén a háziorvos, előzmények és milieu pontos birtokában, sokkal több tekintéllyel formálhatja át, vagy helyettesítheti mással egy apa elhatározását, mint akárki más. Jön aztán az iskolák felügyelő-orvosa, akinek a szerepét ki kellene bővítni egy igazi iskolaorvosi napló bevezetésével, ahová bejegyződnék minden tanuló psychológikus és pathológikus fejlődésének képe. Az orvosnak fontosabb helyet lehetne s kellene betöltenie család és iskola életében. Tájékoztató intézetek és munkaiskolák. •Csak a háború óta foglalkoznak komolyan vele, hogy hivatalosan tájékoztassák a gyermekeket első tanulmányaiktól kezdve. Láttuk sorjában megjelenni a tájékoztató tanácsadókat és hivatalokat, 2
