Protestáns Tanügyi Szemle, 1936
1936 / 5. szám - Dr. Horkay László: Böhm Károly
Dt. Horkai/ László : Böhm Karolt). 195 íj ■K H í baddá tenni az alacsonyabb fokoktól, az élvezettől, a haszontól, s annál inkább tudja magát nemes irányban elhatározni.2 S a különben higgadt, szemlélődő Bőhmöt elragadja a hév, amikor az emberi Én legmagasabb reflexió-fokáról, a nemes intelligenciánál beszél. „Minél magasabb az intelligencia — mondja ő — annál önállóbb, annál magányosabb, annál megközelíthetetlenebb... Az oroszlán, amint a sziklafalak szoros átjárójában áll, magányos fenségében oroszlán; a heringek milliós rajokban érzik jól magukat.“ De „amerre ő érvényesül, ott pusztul az alacsonyság, uralkodik a kosmikus nemesség; ő az alsóbbakhoz leszállva, közéjük vegyülhet s mégis magánál marad... nem vegyül a korpa közé s nem engedi a sablont magára húzni“. A nemes intelligencia az értékek hármasságát állapítja meg s egyúttal tartja magára nézve kötelezőnek; e három : az igaz, a jó és a szép. Igazság a tudományban, jóság a magatartásban s egyedüli gyönyörűség a szépségben. A nemes intelligencia kötelezve érzi magát arra, hogy gondolkozását az igazság, cselekedetét a jóság, élvezetét a szépség irányítsa, illetve kösse meg. Az érték kötelez, ez a Bőhm mottója, s ennek megfelelőleg senki úgy nem taglalta, és senki olyan mélyre nem ásott a kötelesség fogalmának vizsgálatába, mint éppen Bőhm. Egy nagy paradoxont kellett itten felbontania tudniillik. Egyfelől állítania kellett az intelligencia szabadságát, másfelől azonban fenn kellett tartani az értékek kötelező érvényét. Amint a nemes intelligencia fogalmához hozzátartozik a szabad elhatározás, éppenúgy az értéknek is csak úgy van értelme, ha az kötelez. De hogyan lehet összeegyeztetni az intelligencia szabadságát annak kötelezésével? Bőhm látja, hogy a szabadság fogalma az Énre nézve viszonylagos. A nemes Én, az intelligencia annál szabadabb minden ösztönös kényszerűségtől, minél inkább tudja életét kormányoztatni az értékként állított és felismert igaztól, jótól és széptől. Az intelligencia nemes tartalmánál fogva vonzódást érez, késztetést érez magában az értékek felé, mert tudja és érzi, hogy megszűnnék nemes Intelligencia lenni, ha nem ezek irányában vonzódnék. Tudja, hogy lényege szerint ezekhez van kötve. Az értékek tehát kötelezik őt, és nem kényszerítik. Kényszer és szabadság tökéletes ellentétével szemben, kötelesség és szabadság a nemes intelligenciának lényeges vonásai. Kényszerít az ösztön, kötelez a szellem. Ügy vagyok igazán szabad, ha az ösztön kényszerítésével szemben az értékek köteleznek, gondolkozásomat, cselekedetemet, élvezetemet megkötik. A kötelesség e szerint tisztán emberi vonás, a szellem sajátsága. Ennek megfelelően bővíti Bőhm az erkölcsileg jó cselekedet megfogalmazását. „Az erkölcsiséget azon cselekedetről állítjuk 2 Hogy a nevelőre nézve ez mit jelent, azzal foglalkoztam Szemlénk szeptemberi számában : ("mértékre nevelés címen. Ott fejtegettem az ebből szükségképpen folyó állásfoglalást az élet javaihoz s személyekhez egyaránt. 1*
