Protestáns Tanügyi Szemle, 1936
1936 / 4. szám - Egyházi és iskolai hírek
Egyházi és iskolai hírek. 191 állnak egy színvonalon az előbbiekkel. Ezek nem tudnak fejlődni, bár itt is találhatók törekvések reformok keresztülvitelére. A polgárság nem elég jómódú megfelelő képzettségű iskolamester meghívására, s anyagi eszközök hiányában több osztályú iskola sem tud kifejlődni. Az iskolamesterek helyzete nagyon küzdelmes, bár a városok versengése egy-egy képzett tanítóért mindennél jobban bizonyítja, hogy a hozzáértők megbecsülték munkáját. Egy-egy állás betöltését az iskola elöljárói elég nagyigényű feltételekhez kötik. Az iskolamester a meghívás elfogadását szintén feltételekhez köti, s anyagi követelményein kívül a városi tanács védelmét kéri a rágalmazók ellen. Ez a kérelem erősen rávilágít a tanítók nehéz helyzetére. Munkájukhoz nem értők sokszor ok nélkül vádolják őket tudatlansággal, vagy túlságos tudományossággal, újításaikért gyakran kénytelenek harcolni. Részletesen ismerteti a szerző a tanulók magaviseletére vonatkozó fegyelmi szabályokat, a fegyelem meglazulását (a háborúk és elemi csapások következtében) és a büntetés módjait. Kitér a vizsgákra, a szünidőben rendezett iskoladrámák előadására ; az ösztöndíjakra, amelyekkel a középiskola befejeztével a külföldön tanuló diákokat támogatták. A protestáns iskolák magas színvonala a XVII. század második felében már alábbszáll. Az ellenreformáció térhódításával megkezdődik a protestáns és jezsuita iskolák harca az ifjúság neveléséért. Thököly visszaadja ugyan a protestánsoknak elvett templomaikat és iskoláikat, de hatalma hanyatlásával visszatér a régi állapot. A protestáns iskolák mint városi iskolák megmaradnak, de teljesen elvesztik protestáns jellegüket. A szerző végül visszapillantást vet a bányavárosok protestáns iskoláinak történetére és elismeréssel állapítja meg, hogy az iskolamesterek legjobb tehetségük szerint teljesítik kötelességüket, s az iskolák virágzása legnagyobbrészt az ő érdemük. Budapest. Lovas Sarolta. Február 24-én kísértük el kegyelettel utolsó útjára a Budapest—Farkasréti-temetőben Ludman Ottót, az eperjesi ősi Kollégium félszázados tanárát, negyedszázados igazgatóját. Nemcsak évei számával, de emberi és tanári nagyságával is kivált mindnyájunk közül. Igen nagy volt a tudása ; a Brassai Sámuel-féle „mindentudó“ tanárokkal volt szellemi rokonságban. Irodalmak, klasszikus és modern nyelvek, történet, földrajz, természetrajz, matematika, fizika tanároknak kiváló és mindig készséges helyettesítője volt. Nagy volt az ismeretek rendszeres gyűjtésében, még nagyobb azoknak közlésében és terjesztésében. De tanítványaira mindenek fölött puritán egyszerűségű és a tisztaságú egyéniségének volt nagy hatása. Hogy német anyanyelvű jó magyar ember volt, azt ,,zipszer“-ről lévén szó, hangsúlyoznunk nem kell. Imádta a természetet, bolyongta öregségében is a hegyeket : társaságban és magánosán is. De így se volt egyedül : a világirodalom dicső alakjai voltak útitársai. Egyszer —- úgy 90 éves kora felé megint i.tra készült, ezúttal Szici-‘ liába Könyvek között leptem meg. Baedeker helyett a „Szicíliáról író' Thukidydest, Theokritust, Homerost, Schillert, Goethei, Platont olvasgatta. Ilyen útitársak kísérték élete boldog útján is 1 EGYHÁZI ÉS ISKOLAI HÍREK Ludman Oltó. 1840—1936.
