Protestáns Tanügyi Szemle, 1936
1936 / 4. szám - Dr. Vályi Armand: Korszellem és pedagógia
130 Dr. Vdlyi Armand : Korszellem és'pedagógia. IV. Olvastassunk, amennyit csak lehet. A IV. o.-ban Ovidius az előkészítő fok, a költői kifejezés alapjait adja, elmélyedő tárgyak : lírikusok, V. o. és Vergilius. Végül Horatius adja a jellemzés, kompozíció, verstechnika legszebb példáit. Fokozatosan adjunk részleteket s mindig a magyar vonatkozások egymás mellé állításával. (A latin irodalom hatása a magyarra. Vagy a világirodalmi analógiák feltüntetése : Homeros — Vergilius alvilága, Dante — Tar Lőrinc pokoljárása.) Felsőosztályban az olvasás mellett fejleszteni kell a nyelvi és és nyelvtani ismereteket, de nem szabályok bevágatásával, hanem úgy irányítjuk magyarázatunkat, hogy folyton növekedjék a nyelvérzékük, amely őket végre önálló olvasásra vezesse. így a latintanulmányok nem lesznek „elvesztegetett idő és elfecsérelt energia szellemi pusztasága“, hanem a római szellemnek megismerése. A latin tanár munkája pedig nem lesz meddő fáradozás, hanem egyik lényeges alkotó eleme annak, amit alapos magyar műveltségnek nevezünk... Mezőtúr. Dr. Boross István. Korszellem és pedagógia. Kétségtelen az, hogy a korszellem legtöbb összetevője a kor nevelésének is alkotója. A korszellem hordozója a személy, s így a személy értékelése, erkölcsi öntudata és jelentősége az, amely kiinduló alapul és háttérül szolgálhat a korszellem rajzában. Kant szerint a személy értékét az akarat értéke határozza meg. Ezen alapul az autonom erkölcsiség. Napjaink mindmesszebb távolodtak a kriticizmus világfelfogásától és Kant axiológiájára Scheleren át néz korunk. Scheler éppen ellenkezőt hirdet : az akarat értéke függvénye a személy értékének. A személy a maga adottságaival meghatározza az akaratot. Scheleren át az emberi gondolkodás mindegyre kényelmesebb megoldást keresett a személy értékelésére vonatkozólag. Ä megismerésben az értelem fölé került a megragadottság (intuíció), vagy az érzelem (emóció). Az existentializmus a létezést tette gondolkodásának tengelyévé, a tökéletesedő lélektani kutatások az emberi cselekvés láthatatlan anyagi eredőit hozták közelébb az emberhez. A pszichologizmus értékelése az akaratot körülfonja a lelkiélet anyagrendű ismeretével. Sokirányú keresés korát éljük : filozófiában, tudományok lényegében és művelésében rövid periódusú változásokkal találkozunk. Kibontakozás még egyirányban sincs, de különösen nincs a gondolkozásban. Még csak annyit lehet látni, hogy az értékelés nem indult vissza egyedüli helyes forrásához, és hogy az anyagi valóság mindinkább béklyóiba zárja a szellemet. Mechanisztikus, materiális a korszemléletünk. Mind több lenne a schematizmus és a forma. Az anyaghoz vezető út nem vezethet máshová, mint a „tér-, mészettudományos-világnézethez". A tudományos vizsgálat a pozi
