Protestáns Tanügyi Szemle, 1936
1936 / 3. szám - Dr. Mohr Dezső: Folytatásos iskolai fogalmazványok
Dr. Mohr Dezső: Folytatásos iskolai fogalmazványok. 127 hun jól, hun rosszul. Igaz, hogy a múltkor kihívónak matézisből, és elvéreztem vala a tudomány mezején. Ügy vala a tragédia, hogy szorozni kellete. Hót én szoroztam vala. Aztán aztat mondám véletlenül, hogy háromszor egy az négy, mire a tanár úr végtelen dühe gurula, fölugra, és a szekundát beírá. Folytatása következik. Folytatás: Aztat mondá nekem, hogy képzelje el Keed, hogy aszongya : Szörnyű izé vala, hogy Te illen tudatlan legyél vala. Keed ismeri az én gyöngéd lelkemet, és elképzelheti, hogy milyen földult lelki állapotba menék haza. De én bízom a jövőben, hogy nem hatból, hanem csak négyből hasalok el. Hát Keedék, hogy valónak? Kezét csókolám kedves oldalbordájának, üdvözlém drágalátos fiát, és ötszáz jó reggelt, háromszáz jó napot és kétszáz élvezetes jó éjtszakát kívánok a leányasszonynak. Keedet pediglen az Isten áldja 1 Magamat rekomendálom. 1934 március. Brokés József, IV. o. t.. Xyári élmény. A mi csőszünk. Az egyik aratót a nagybátyám a jó munkájáért megfogadta vadőrnek és csősznek. Az öreg Faggyas ezen a környéken a leghíresebb vadorzó volt. Háború viselt ember és ott nagy érdemeket szerzett. A háború után vitézzé avatták, ekkor megfogadta, hogy többé nem lesz vadorzó. Tényleg többet nem járt vadászni. (Folyt, köv.) Folytatás. Egy este az öreg Faggyas kiment vadászni, mert a felesketett csősznek •szabad duvadat lőni. Mint volt vadorzó kitűnően tud lőni, a háborúban is ezzel szerezte érdemeit. Most is kétszáz lépésről lőtte meg a vaddisznót holdvilág mellett. Este fél nyolc felé járt az idő, mikor az öreg Faggyas beállított. (Folyt, köv.) Folytatás. „Nagyságos uram, kérek egy szekeret, mert lőttem egy vaddisznót, és nem bírom haza hozni.“ Erre az egész kíváncsi gyereksereg, közöttük persze én is, elhatároztuk, hogy kimegyünk szekéren a vaddisznót megnézni. Eleinte még világított a hold, de mikor az akácosba értünk, koromsötétség vett körül. (Folyt, köv.) Folytatás. Ekkor meggyujtották a „viharlámpát“. Végre megtalálták a vadat, három ember alig' bírta felemelni. Visszafelé lejtőn mentünk, és a vaddisznó előre csúszott. Elkezdtem kiabálni : „Feléledt a vaddisznó Az unokanővérem azt mondta gyáva, és helyet cserélt velem. Megyünk egy darabon, hát ő is azt mondja a nővérének : (Folyt, köv.) Folytatás. „Muci, mégis feléledt a disznó Erre a testvérem azt felelte: „Na, majd leülök én.“ A vitézséget nem tartotta soká, mert megszólalt: „Baj van Ácsi, én azt hiszem, hogy feléledt a disznó !“ — Végre én voltam az áldozat, mert engem nyomtak a vaddisznó mellé. No, de végre már útra értünk, és a disznó nem csúszott többé előre... Mikor a ház elé értünk, letették a disznót a fűre és felboncoltuk. Faggyas kapott pénzt és sok húst. Pörkölés. Másnap már korán reggel melegítette a kovács a vasakat. Már kezdte pörkölni, de amit lepörkölt, le is kellett kaparni, de közben a legjobb lett volna gáz álarcokat felvenni. Aki már elégetett tollakat, az tudja, milyen
