Protestáns Tanügyi Szemle, 1936
1936 / 1. szám - Dr. Csűrös Ferenc: Szülők és tanárok
4 Dr. Csűrös Ferenc: Szülők és tanárok. Hát bizony ideges, sokszor ideges. De azt szeretném látni, melyik foglalkozási ágban nem idegesek ma az emberek. Ideges a bíró, a köztisztviselő, a pénzember, a szabadfoglalkozású. Mind mind ideges. Mert idegessé teszi a sok gond, anyagi baj, amely éles karmokkal vájkál a szegény mai ember idegrendszerében. Csak az egy tanár lenne kivétel? A jó tanár hagyjon kívül minden más gondolatot, és csak a tanításnak szentelje minden idegmoccanását, mikor a tanterem küszöbét átlépi. Hangzik a jó tanács. Meg is fogadná a szegény tanár. De mit tehet róla, ha otthon házbérgondok gyötrik. Fő a feje, hogy tegyen eleget minden kötelezettségének. Házbér, adó, kosztpénz, a feleség és gyermekek ruhája és az ezer apró gond, hogyan lehessen mindenre juttatni a nagyon szűkre szabott fizetésből, bizony mindezek ott zsonganak zűrzavaros összevisszaságban a szegény tanár lelke fenekén, mikor belép a tanterembe, s akár akarja, akár nem, redőt vonnak a homlokára. A gond redője az, nem a szigorúságé. Az iskola fogadó-szobája a tanúja, hányszor robban ki keserű szemrehányásokban szülő és tanár részéről az idegesség, melynek közös forrása a sok idegtépő gond, amely egyformán sújt szülőt és tanárt, s öntudatlanul ott forrong lelkűk mélyén, s mérgezi kettőjük érintkezését. Ebben a részben igazán sokkal különb volt az a sokat emlegetett régi jó világ, amikor az emberek gondtalanabbal éltek, s az idegességet hírből is alig ismerték. Voltak akkor is konfliktusok tanár és szülő, vagy tanár és diák között. De azok hamar és könnyen elsimultak. Sokszor egy jó ötlet, egy szellemes mondás oszlatott el könnyedén súlyos összetűzéseket. Ötletes, szellemes tanár ma is elejét tudja venni súlyosabb konfliktusnak egy-egy tréfás szóval, helyén alkalmazott ügyes ötlettel. Ám a tréfa, ötlet és vidámság nyugodt kedélyben, kiegyensúlyozott lélekben lakik. De hol van ma az a tanár, akinek élete kiegyensúlyozott, kedélye érintetlenül friss? Kezdjük azon, hogy kezdő fiatal tanár ritkán jut azonnal álláshoz. Az állástalanság lealázóan nyomorúságos évei után bizony sokszor hat-nyolc esztendeig is helyetteskedik, míg valamiképen rendes tanszékhez jut. Mint rendes tanár családot alapít, s akkor kezdődik a nehéz harc a nyomorúsággal. A család szaporodik. A fizetés csekély, és nem tart lépést a legszegényebb igények növekedésével sem. Itt a társadalomnak és az államnak kell okvetlenül segítségül jönni. Évtizedekkel ezelőtt a középiskolai tanárság kemény harcokat vívott, hogy státusának a társadalom rétegződésében megfelelő helyet verekedjen ki. Akkor sikerült is belevinni a köztudatba, hogy a bírói és tanári státust körülbelül esvforma elbírálásban kell részesíteni.
