Protestáns Tanügyi Szemle, 1936

1936 / 3. szám - vitéz Bessenyei Lajos dr.: A magyar nő a magyar jövendőben

Vitéz Bessenyei Lajos dr. : A magyar nő a magyar jövendőben. 103 szét : „egyenjogúságot a nőnek !“ Ha ezt a régi Törökországban, a háremek hazájában, vagy Ázsia egyik-másik népénél követelték volna, ahol a nő valóban csak élvezeti cikk volt minden önállóság és szabadság nélkül, akkor azt mondanám : teljesen igazuk volt. De nálunk és általában a nyugaton, ahol a nő tökéletes szabadság­gal élt és mozgott, természetesen azon korlátok közt, amit a tisztes erkölcs és becsület önként felállít mindenki számára, aki ez elveket vallja és követi, ez a jelszó teljesen hamis volt, amely a hiszékeny, kritikátlan tömeget becsapta. A természet örök törvénye szerint a nő, mint feleség és családanya, a szó igazi és nemes értelmében tökéletesen egyenlőrangú és -jogú a férjjel és családapával. Csak­hogy amaz, vagyis az asszony, szükségszerűleg otthon él, a családi kör neki a mindene, a háza és házatája az ő kizárólagos birodalma, ahol szuverén úrnő, emez viszont, azaz a férfi, kényszerül kint dol­gozni, házon kívül kenyeret keresni, a fórumon forgolódni, a köz­életben szerepelni. Ez egy nagyon egyszerű igazság; de mennél szürkébb, kopottabb, annál egyetemesebb és örökéletűbb. A mérleg két serpenyője csak így áll egyensúlyban, s ha valamelyiket meg­hamisítják, akkor végzetes félrebillenés áll be. A nő nem férfiasod­ba tik bele a közéletbe a nélkül, hogy egyfelől el ne veszítse női mivol­tának legbecsesebb értékét, tudniillik nőiességét, amely nélkül ismét lehet élvezeti cikk, raffináltabb gyönyörűségek hajhászott és életre­­lnalálra vadászott zsákmánya, de viszont elprédálta a sors által neki adományozott örök kincset, a matrónaságot, és ezzel nemcsak magát, de fajtáját is a végső veszedelembe dönti. így és ilyen szemszögből kell nézni a nőknek egész úgynevezett emancipációját, és ebben kell, mint egyik fő-fő okban, megkeresni „a sok sebből vérző világ“ bajá­nak a magyarázatát. Ma pl. világszerte nagy arányokat öltött a munkanélküliség. Miért? Egyik ok feltétlenül az, hogy a sok kereső, dolgozó nő kiszorította a férfit számtalan olyan munkahelyről, ahol száz évvel ezelőtt női alkalmazottról még álmodni sem lehetett. Természetes, az súlyos tévedés lenne, ha azt kívánnám, hogy a kereső nők kivétel nélkül hagyják el munkahelyeiket, mert vannak olyan körülmények, amikor indokolt a nő ilyen elhelyezkedése (család­­fenntartó stb.) ; de állítom, hogy a ma kereső nőknek legalább 50%-át félre lehetne állítani, és helyüket férfiakkal kellene betölteni. Ez akkora változást jelentene a férfiak munkanélküliségében, hogy talán az egészen meg is szűnnék. Viszont a nők munkanélkülisége szerintem alig növekednék, vagy talán az is apadna, mivel több kereső férfi lenne, és így több is nősülhetne meg. Ez csak egy példa a nőemancipáció kinövései közül. Ez sem népszerű példa, de meg vagyok arról győződve, hogy minden komolyan és józanul gondol­kodó nő helyesli a felfogásomat. A férfiak pedig éppenséggel így gon­dolkoznak. Tehát vissza kell adni a nőt a maga igazi, természetes rendel­tetésének. Helyesebben : a nőknek maguknak vissza kell ide térniük. Ezt követeli a maguk jól felfogott érdekük, de ezt kívánja nemze­

Next

/
Oldalképek
Tartalom