Protestáns Tanügyi Szemle, 1936
1936 / 3. szám - vitéz Bessenyei Lajos dr.: A magyar nő a magyar jövendőben
Vitéz Bessenyei Lajos <tr. : A magyar nő a magyar jövendőben. 101 Amit itt az Institutióból röviden kivontam, egy része annak a többletnek, melyet református iskoláinknak szellemben és tartalomban nyujtaniok kell, ha különleges hivatásuknak meg akarnak felelni. Ez a tanulság számunkra az Institutio ünnepén. Cegléd. S. Szabó József. A magyar nő a magyar jövendőben.' Ma egy hete ennek az intézetnek, ahol most tanári körünk ülésezik, egyik kiváló tanára a kegyesrend névadójának emlékünnepén tartott beszédében korunk züllött és süllyedt állapotáról beszélt, és azt mondotta többek közt : „A sok sebből vérző világot a család újjászületése mentheti meg a bukástól.“ Valóban minden jóérzésű és ép erkölcsű ember megdöbbenve szemlélheti, hogy hová jutott az úgynevezett keresztyén Európa Krisztus urunknak közel kétezer éves születése után. Azok a megváltó és üdvösséget nyújtó eszmények, melyek a golgotái keresztből áradtak szét a földgolyóbisra, talán még sohasem voltak hazugabbak, megcsúfoltabbak, képmutatóbbak a két millennium alatt, mint a XX. század kezdő évtizedeiben. Nem csoda, ha vizsgálódó és következtető elmék írásaiban lépten-nyomon megjelenik a fenyegető sejtés, amely a megvénhedt Európa műveltségének a csődjéről és bukásáról jövendöl. Igaz, hogy egy nemrégiben megjelent cikk nincs ezen a véleményen, (Hamvas Béla : „Modern apokalipszis“, Társadalomtudomány, 1035. 2—3. szám. 113—127. 1.), hanem ezeket írja (114. 1.): „Van-e egyáltalán krízis? Nem örökké meglevő valami ez? Mindig krízis van. Ha az ember előveszi a legrégibb írásműveket, már találkozik azzal a sajátságos szellemmel, amely a kort kifogásolja, és azt jósolja, ha az emberek nem térnek jobb útra, pusztulásnak néznek elébe... Krízis ma époly kevéssé van, mint Laoce korában, vagyis ma épúgy van, mint akkor volt : de ez a mai kor nem kivételesen válságos, nem válságosabb, mint a történelem bármilyen más korszaka... Nincs itt vége semminek, nem alkonyodik a nyugati kultúra, semmi sem megy tönkre. A világ változik, de ez a természete. Fölösleges olyan eszeveszetten félni attól, ami jön : lényegesen nem fog különbözni attól, ami ma van, s ami mindig volt.“ Hát ez egészen máskép hangzik, mint azok a beszédek és írások, amelyek a „fehér faj haláláról“, „Európa halálos órájáról“, „a keresztyénség agóniájáról“, „gazdasági összeomlásról“, „termelési válságról“, „lelki elszegényedésről“ szólónak. Hamvas cikke szerint nincs ok félelemre vagy aggodalomra, mert ha nincs is rendén minden, ha nem is fenékig tejfel minden, de semmivel sem rosszabb az általános helyzet, mint volt a múltban bármikor, és lesz a jövendő- 1 1 A Debreceni Tanári Körnek 1936. február 8-án a debreceni piarista reálgimnáziumban tartott gyűlésén elhangzott elnöki megnyitó beszéd.