Protestáns Tanügyi Szemle, 1936
1936 / 1. szám - Dr. Csűrös Ferenc: Szülők és tanárok
o Dr. Csűrös Ferenc: Szülők és tanárok. érintkezésnek, amikor is pohárcsengés és vidám tréfaszó közben igen hamar és könnyen megoldódott a Janikának vagy Palikának az iskolában a szintakszis vagy geométria körül támadt konfliktusa. Ma a viszony tanár és szülő között egészen más. Sokkal szürkébb és hivatalszerűbb. De mondjuk meg nyiltan : sokkal igazságosabb. És ez helyesen van így. A gyermeknek éreznie kell, hogy az iskolában olyan közösség tagja, melyben nem játszik szerepet az — mint régen —, hogy kinek mi az édesapja, keresztkomája-e a tanár úrnak, vagy sem. Mindenki annyit ér, amennyi a belső értéke. Kit-kit a saját szorgalma, tehetsége visz előre, nem pedig az, milyen viszonyban vannak a tanárok a szüleivel. A mai világban ebben a kérdésben nincsenek is hibák. Iskoláink a legszigorúbb kritikát is kiállják abban a részben, hogy a növendékek egyenlőség- és igazságérzetét a tanárok részéről igazságtalan kedvezés vagy elfogultság meg ne bántsa. Más téren vannak azonban igen nagy bajok, melyeket a régi világ nem ismert. Vegyünk sorra nehány égető problémát, melyeknek megoldása sürgős volna, mert a szülők a tanárok ellen fordulnak panaszaikkal, holott — mint látni fogjuk — a hiba gyökere máshol van. Itt van elsőnek a túlterhelés kérdése. Állandó a panasz a szülők részéről, hogy gyermekük túl van terhelve tanulnivalókkal. Reggeltől estig be van fogva a gyermek. Túlsókat követelnek a tanárok tőle. Áz egészsége megy tönkre. Fáradt, kedvtelen, étvágytalan. A vakáció egészséges pirossága pár hét alatt Jekopik róla. Halvány, beteges színű lesz. Hát ebben aztán száz százalékig igaza van a szülőknek. Ezt nemcsak mint szülő, hanem mint egykori tanár is mondhatom. Csakhogy ott van a hiba, hogy a szülő a túlterhelés miatt a tanárt okolja, holott nem a tanár a hibás ebben, hanem a tanulmányi rend. Nagyon sokat lehetne elmondani erről. Azonban egyórai előadás keretében éppen csak érinteni tudom a kérdést. A mi középiskoláink célkitűzése az, hogy növendékeinek formális képzést adjon, lehetőleg olyan tudásanyag alapján, melynek az életben is hasznát veszi. Tehát a formális képzés, az agyvelő kifejlesztése, a gondolkozás helyességének kiképzése a fő, a tudásanyag kisebb fontosságú. A szakismeretek megadása úgyis az egyetem és a különböző szakiskolák dolga. A célkitűzés helyes. A főcélt el is tudják érni középiskoláink. De milyen áron? Csaknem azt lehet mondani, hogy a növendékek egészsége árán. A hiba ott van, hogy a tudásanyag túlságosan sok, amit nyolc év alatt a gyermeki agyvelőbe akarnak belevinni. És ami még nagyobb hiba, ez a tudásanyag válogatatlan. Nehogy félreértessem. Én nagyon jól tudom, hogy a középiskolai tanterv kiváló pedagógusok igen gondos munkája. Az egyes szak-
