Protestáns Tanügyi Szemle, 1935
1935 / 7. szám - Hazai irodalom
Hazai irodalom. 281 (gyorsírás, nyelvek, zene, köri és egyesületi munkára) nem fog idő jutni, így a délutánokat, ha délelőtti 40 perces órákat nem alkalmazunk, nem szabadíthatjuk fel. Kevésnek tartjuk az óraközi szünetek 10 percnyi tartalmát is, különösen a végső órákban.“ Végre egy aggódó hang is a sok lelkes üdvözlés mellett 1 Evangélikus Élei. 20. sz. Iskoláink (t. i. a négy budapesti protestáns középiskola) jubileumi hangversenye (G. L.) meleghangú bírálata. 24. sz. Két hangverseny címen újra fí. L. a Deák-téri leánygimnázium iskolai ének- és zenekari hangversenyét méltatja a budai Luther Szövetség énekkarának hangversenyével együtt. 26. sz. Mit írnak az evangélikusok? — rovatban. z. m. Fitos Vilmos : Értékelés és megismerés címen kiadott új könyvét ismerteti. Harangszó. Iskoláink-rovata : budapesti leánygimnázium (19. sz.), nyíregyházi Kossuth Lajos reálgimnázium (21. sz.), szarvasi Vajda Péter-gimná- zium (23. sz.), aszódi Petőfi reálgimnázium (26. sz.), bonyhádi reálgimnázium (27/c. sz.), Luther Otthon (28. sz.), a szarvasi Luther-tanítónőképző (29. sz.), nyíregyházi leánygimnázium (30), aszódi leánynevelő (31). Mindezeket a képes bemutatókat az illető intézetek igazgatói írták, igy teljesen helyes képet adtak az intézményekről. Hálás lehet érte a lapnak az evangélikus közönség, mely értékes intézeteinket megismerhette, de hálásak a megbecsülésért az intézetek is. Befejezésül megemlítjük, hogy összes evangélikus folyóirataink és lapjaink megindították az akciót evangélikus napisajtó érdekében. Bár megtudná ezt az evangélikus öntudat és összetartás valósítani. Nagyban hozzájárulna egyházunk tekintélyének növeléséhez. Krónikás. HAZAI IRODALOM Evangélikus Templomművészet Budapesten. írta : Dr. Györy Aranka- Kiadták a budapesti evangélikus egyházak, Fébe-nyomda, 1935. 80 oldal- 16 képpel. A dr. Győry Aranka, evang. leánygimn. tanár tollából megjelent könyvecskének kettős célja van : rövid összefoglalását nyújtja azoknak a kitartó küzdelmeknek, melyeket a budapesti evangélikus egyház folytatott a közöny, megnemértés, rosszindulat és pénztelenség ellen, hogy híveinek megfelelő templomokat biztosítson ; de egyúttal fejtegeti az épületek művészeti értékét és jelentőségét is. Mint a könyv címéből kitűnik, a súly a művészettörténeti méltatáson van, de a kapcsolat a kettős cél között mindvégig szoros és bensőséges. Fiatal művészettörténészünk az építészeti alkotások leírásánál szerető gonddal keresi meg az igazi művészi értékeket, melyek szerényebb templomainkban is meglelhetők, és kiemeli azokat a vonásokat, melyek az evangélikus szellemre jellemzők. Ilyen pl. a katolikus egyház pompázó építkezéseivel szemben az evangéliumi szellemre jellemző egyszerűség, mely nem vezethető vissza tisztán anyagi okokra. Érdekes jelenség, hogy budapesti evangélikus templomépítészetünk kezdete a XIX. század elején egybeesik az akkor Európaszerte kedvelt empire- stílussal, mely nálunk szeretett nádorunk révén „palatinus-stílus“ néven lett ismeretes. Ennek egyik legnemesebb terméke Deák-téri templomunk és az első várbeli templom, mely — sajnos — nagyon rövid életű volt. Utóbbinak egyik érdekessége a németországi „Predigtkirche“ mintájára az oltár fölött elhelyezett szószék, e szintén jellegzetesen protestáns vonás, melyet nem egy vidéki templomunkban még ma is megtalálhatunk. A későbbi evangélikus épületek : a neobarokk bécsi kaputéri, a romantikus Bákóczi-úti, a neogótikus fasori templom a XIX. század építészeti múltra támaszkodó stíluskeresések egy-egy fázisát képviseli. Az önálló irányban haladó, még nem
