Protestáns Tanügyi Szemle, 1935
1935 / 10. szám - Belföldi lapszemle
Belföldi lapszemle. 429 szakosztály, tanári felügyelettel való vonulás udvarra stb., kiszállás a vidéken lakó szülőkhöz értekezletre, végül szállásadói megbeszélés). Nagy Sándor Földessy Gyula Toldi-cikkéhez szól hozzá, s e nhínek a IV. osztályban való meghagyását látja helyesebbnek. Üj utasításokat! után a csehszlovák középiskolák tanulságos statisztikája olvasható. Szabó István Andor történelmi visszapillantásában mindig meghatottan üdvözlünk néhány régi nevet : így most Szamosi János, kolozsvári egyetemi tanárról olvasunk. Hári Ferenc az elemi és középiskola közti szakadék kérdéséről szólva, a válaszfalat e két különböző célú iskola közt természetesnek veszi, mert ha ez nem lenne, még több tehetségtelen elem törne be a középiskolába, s ezek jogosulatlan ambíciói elé azután semmiféle szelekció nem tudna majd komoly gátat emelni. Magyar Középiskola 1935. 7. számában Szentey Endre Az érettségi értéke címen ír. Megállapítja, hogy ennek tekintélye lehanyatlott, de nem ott a baj, hogy sok az érettségizett ifjú, lelki baj van : nincs bizalom, hit. Ha nem lenne érték, nem törnék magukat most sokkal többen érte, mint hajdan. Egy találkozóról beszél, melyen IV. osztályt végzett tanulók jöttek össze : részben ezek már akkor pályákra mentek, részben befejezték gimnáziumi tanulmányaikat és érettségiztek. Bár egyenlő szeretettel nézte mindegyiket, látnia kellett az óriási különbséget a kettő között : „Milyen merész ítéletűek, hangos beszédűek, kialakulatlan világnézetűek ezek a régen elpályázott osztálytársak 1“ Ennek ellentéte az érettségi valódi aranyértékének szavatossága. Ez ad neki ma is nagy értéket. Biltenbinder Miklós A középiskolai tanulók lélektanához című főcímben a mai középiskolai tanulókat jellemzi, s külön a IV. V., VI. osztályos, tehát legnehezebb korban levőket — mutatja be. TemesiJ Győző Vitézi párviadal : a történelemtanításnál három-négy tanuló kijön és ad egymásnak három-három kérdést az összefoglalásra kerülő korszakból : tíz perc alatt négy-öt ilyen viadal folyik le, és teszi érdekesebbé a tanítást. De véleménye szerint ezt csak átlagnál jobb osztályban lehet megcsinálni, hol van történelmi érzékkel biró csoport. -— 9., 10. sz. Sluhlmann Patrik Iskolai siker — életsiker címen végeredményképpen megállapítja, hogy „valami rendkívüli kiválóság akkor szokott előttünk jelentkezni, ha a nagyszerű természethez hozzájárult a rendszeres tudományos kiképeztetés, a gondos, kifogástalan nevelés“. Tehát nem lehet azt mondani, hogy mindig a rossz tanulóból lesz valami, mint amit manapság hangulatkeltő hírlapi cikkek hangoztatnak. Bodrossi Lajos a középiskolai kémiatanítás módszertanához ad adalékot. A külföldi iskolák életéből Anglia és Olaszország fejezetek számolnak be, előbbiben az iskola és szülői ház, nyilvános iskola vagy internátus, egyetemi felvételi vizsgák, mozilátogatás, utóbbiban főleg a latin nyelv térhódítása az olasz tudományos irodalomban. — 11. szám, melyet a régi szerkesztő, Prónai Lajos vitéz Fraknóy József és Petrich Béla közreműködésével szerkeszt, cikkei : Zibolen Endre A gimnázium az új idők sodrában, Fraknóy Történeti szempontok a fizika tanításában cikkei után Pedagógia-szemléjében Magyarország főcímben magyar pedagógiai lapokból hoz említésreméltó szemelvényeket, különösen a Magyar Paedagogiából, Katolikus Szemléből, Nevelésből ; a Külföld rovatban a gyorsírásról az osztrák középiskolákban, továbbá a reformnak az Ost. Päd. Wortéban való hézagos ismertetését említi, majd Petrich a modern nyelvek tanításának újabb jelenségeiről tájékoztat. Ez az új rovat, ha gondosan kezelik, hozzájárul a különben is értékes folyóirat színvonalának nagyobb emelkedéséhez. Pannonhalmi Szemle 1935. évi 3. számában Mattyasovszky Kasszián emlékének áldoz képpel is, Kocsis Lénárd a bencés középiskolák multévi működéséről számol be. 4. szám Manyó Tihamérnak az új német pogánysággal foglalkozó cikkével kezdődik. Mindkét szám igen gazdag könyvszemléje arról tanúskodik, hogy anyagi nehézségek nélkül juthatnak hozzá tagjai mindenféle tudományos és egyéb könyvekhez. Magyar Tanítóképző 1935. 7. számában Neményi Imre a tanítóképzésről és tartozékairól ír, folyóiratban szokatlan nagy terjedelemben, több mint 30 oldalon. A szorgalmas Rozsondai Károly „Nemzetismeret“ mint külön tantárgy című szép cikke különösebb figyelmet érdemel : Anyagául a nemzet
