Protestáns Tanügyi Szemle, 1935
1935 / 2. szám - Rezessy Zoltán: Új leányközépiskolai reformot is!
Rezessy Zoltán : Új leányközépiskolai rcforpiot is ! 77 tásának s az ezt követő időszaknak forrongó idején amikor a legdöntőbb hatású harcait vívja meg önmagával etikus életfolyása gyakorlati kivitelét illetőleg — leköti gondolatkörét a gyermek. Benne maga előtt mintegy demonstrálva látja a -bensőjében mindegyre követelőkben fellépő s környezete részéről elítélt vágyainak is a végső, erkölcsileg megnemesült célját, rendeltetését. Hogy azonban ennek a tárgynak a leányközépiskolába való bevezetése eredményes legyen, alapvető feltétele, hogy ennek kivitele ne csak egyoldalúan az elméleti síkon mozogjon, hanem, hogy elsősorban gyakorlatilag alkalmaztassák. A gyermekápolás és gondozás elméleti tárgyalása életeleven gyakorlás nélkül csaknem teljesen haszontalan munka. De majdnem minden olyan városban, ahol leányközépiskola van, van egy kórház is, gyermekosztállyal. Itt természetesen csak a már megszületett gyermek gondozásának gyakorlati tanulmányozására gondolhatunk. Járjanak be tehát ide egy-két délután hetenként egy-két órában, hol valójában, hasznavehetően, gyakorlatilag sajátíthatják el legfőbb hivatásuk az anyaság és gyermekápolás legfontosabb elemeit. 2. Háztartás és konyhavezetés. Egy-egy délelőttöt érdemes erre is ráfordítani, mégpedig ugyancsak gyakorlati módon. Az iskola alagsora konyha-kamrává berendezhető s itt az ebéd tervétől, krumplitisztítástól kezdve a feltálalásig mindent a növendékeknek kell csinálni, s csak a vezetés a tanáré. A mostani szegényebédeltetési akció gyakorlatilag ugyancsak ügyesen összeköthető ezzel : ezáltal a szegények és nyomorultak iránt is részvétet, szeretetet ébreszthetnénk a leányok lelkében, ami ugyancsak nem közömbös dolog a nevelésnél, mikor egy leányjellem kialakításáról van szó. 3. Szabás-varrás, kézimunka. Itt természetesen arról lenne szó, hogy a tervezés, a rajz, a kézügyesség általános kiművelését állítsuk már a leányközépiskolákban olyan vágányra s olyan gyakorlati célok szolgálatába is, mely a női lélek s hivatásnak megfelel. Figyeljük csak meg, hogy a mostani alsófokú heti egyórás nem kötelező, dilettáns vezetés alatt álló, mert erre külön szakképzett középiskolai tanárnő nem alkalmazható, leánygimnáziumi kézimunkatanítás mellett is a tanévvégi rajz stb. kiállításokon mily lehelletszerűen finom eredeti formás színtervezetű kézimunkadarabokra akadhatunk. Nem Isten ellen való vétek-e, hogy már évtizedek óta a női léleknek ezt a természetadta képességét rationális középiskolai leánynevelésünk csaknem teljesen pangani hagyja ? ! Leányaink ízlése is így e téren kiműveletlen marad nemzetünk ipar- s képzőművészetének mérhetetlen kárára, eltekintve attól, hogy úgy a háztartásvezetés, mint a varrás s a kézimunkában való jártasság a nőt eredeti hivatáskörébe, a háziasszony szerepére ugyan
