Protestáns Tanügyi Szemle, 1935
1935 / 2. szám - Rezessy Zoltán: Új leányközépiskolai reformot is!
Rezessy Zoltán : Üj letínyközépiskolai reformot is ! . . . 75 terv hiányában az a veszély fenyeget, hogy leány középiskoláink hosszú időre beleszoríttatnak az új, jellegzetesen fiúközépiskolai tanterv sémájába. S legfőbb ideje is annak, hogy most, miután az új fiúközépiskolai tan- terv nagyjából már tető alá jutott,« pedagógus köztudatot egy új oly leányközépiskolai lantéra készítése felé fordítsuk, mely ■— éppen úgy, mint az a fiúkénál történt — alapvető vezérlőszempontjait a leánytanuló s a leányközépiskola saját aktuális és reális életkövetelményeiből veszi. Sajnos, ebből a szempontból messze elmaradtunk már úgyis a külföldtől, még Ausztriától is, amelyet pedig igen sok tekintetben a nevelésügy terén szinte utánzóan (szolgailag) követünk. (A közelmúlt tantervi ingadozásai, sokszoros változtatgatásai mintha csak az osztrák mozgalmak visszhangjai volnának.) Nálunk jelenleg leányközépiskoláról, mint típusról szó a gyakorlatban egyáltalán nem lehet; a lényeges különbség leány- és fiúközépiskola közt legfeljebb annyiban van, hogy az egyikbe leányok, a másikba fiúk járnak, s az az egy-két tantárgykülönbség, mely a leányiskolákban a fiúkéval szemben szerepel, nem áll jellegzetesen a női nem speciális nevelésének a szolgálatában, sőt ezek, mint pl. a művészettörténet, ének kívánatosán szerepelhetnének mint rendes tárgyak a fiúiskolái tantervben is. Jelenleg a gyakorlatban nálunk két leányközépiskolai típus van : a leánygimnázium s a leánylíceum. Mindkettőnek a főhiányosságai a következőkben foglalhatók össze: a) Mind a leánygimn., mind a líceum szervezete s tanterve lényegileg a fiúközépiskolainak a lemásolása, legfeljebb jelentéktelen formai változtatásokkal, mely így nem is lehet alkalmas a női lélek speciális adottságú kiképzésére. b) Az a pár tantervi tartalmilag is differens tárgy (művészet- tört., ének), mely jelenleg a leánygimn. és fiúgimn. közt gyakorlatilag fennáll, ezen jellegzetes nemi differens kívánalomnak nem felel meg, sőt mindkettőt általánosítani kellene. c) A leánylíceumot a latin hiánya a főiskolákhoz közvetlenül nem kapcsolja, s e mellett ebben a típusban sem jut kifejezésre a nőiskola jellege, legalább is oly mértékben, amennyiben azt a latin kikapcsolása után várni lehetett volna. Szólhatunk itt arról a néhány női szakiskoláról, melyek a női lelkidet s hivatással congruensebb viszonyban vannak, s annak kiépítésén használhatóbban lennének alkalmazhatók (kertészeti, kézimunka, háztartási, gyermekápolási stb iskolák), de ily szakszerű elaprózottságukban, a középiskolai összefogó tanterv s a jellemre gyakorolt össznevelő hatás nélkül, melyet a kapcsolatos humaniórák egészítenének ki harmonikusan, ezen szakiskolák magától- értődő céljuknak megfelelően jó kertész, varró stb. nőket képeznek ki, a nélkül, hogy nevelnék s műveltté tennék őket. A két vezérlő szempontot, melyeknek egy életképes, leányközépiskolai tanterv megalkotásánál irányítaniok kell, t. i. az általános
