Protestáns Tanügyi Szemle, 1935
1935 / 10. szám - Megjegyzések
426 Megjegyzések. Első csoportba tartoznak azok, akik megelégedtek általános közhelyele hangoztatásával. Ezek nem a maguk véleményét írták meg, hanem azokat az általános közhelyeket, amelyeket százszor és ezerszer elverkliztek erről a témáról iskolai ünnepélyeken, érettségi lakomákon stb. Egyik tanuló például így elmélkedik : „A tízparancsolat egyike azt mondja : tiszteld Atyádat és Anyádat, hogy hosszú életű légy a földön ; e parancsolatot ki lehet terjeszteni azokra is, akik nekünk majdnem oly kedvesek, mint ők, vagyis oktatóinkra.“ És így elmélkedik tovább a derék discipulus, hogy a tanár hazaszeretetre, istentiszteletre nevel, hogy az életre készítenek elő. Ugyanez a diák kárhoztatja azt is, ha a tanár betekintést enged a noteszba. Tehát tisztelni kell a tanárt. Egy másik hasonló felfogású diák így ír : „A rossz tanuló csak a rosszat látja tanáraiban. Mikor összejönnek valahol, kezdik szidni azokat, kik a javukat akarják és hébe-hóba megbüntetik őket. Az ilyen diákok azt mondják, hogy ők nem azért kaptak szekundát, mert nem tudták a leckét, hanem azért, mert a tanár pikkel rá.“ Később így folytatja : „A tanárok a mi irányítóink az élet országútján“, majd ,,a tanárok tehát második kormánykerék szüléink után, kiknek sok hálával tartozunk“. Egy másik megértéssel kezeli a tanárt- Azt írja : „Szegény tanároknak nagyon rossz dolguk van, mert ha rossz kedvük is van, mindig a jót kell mutatni.“ így a tekintélytisztelő diáktípus. A második csoportba tartoznak azok, akik kritikai szemmel kísérik a tanár munkáját, de megértéssel vannak iránta, igyekeznek meglátni benne az embert. Egyik például így ír : „Teljes őszinteséggel szeretném ezt a kényes témát megírni. A tanár feladata igen nehéz. Némely diák úgy képzeli el, hogy a tanár mást nem csinál, mint nap-nap után belép az osztályba, leül a katedra elé, feleltet, és ami a legjobb, legkönnyebb, beírja azokat a szeretetreméltó osztályzatokat.“ „Azonban —- írja tovább — ez téves felfogás, mert a legnehezebb a tanár munkájában az igazságos osztályzat.“ Majd, nem minden alap nélkül, nagy önérzettel megállapítja, hogy „a diákság nagyon meg tudja ítélni a tanárok osztályzatait.“ Helyesen állapítja meg, hogy „némely tanár nem tudja megtalálni azt az utat, mely a diákság szívéhez vezet. Igen ritkán találunk olyan tanárt, akit nem gúnyolna ki a derék tanuló ifjúság.“ — Egyik diákleány — véletlenül megtudtam a nevét, az osztály egyik legjobb, legszorgalmasabb növendéke — megpróbálja lerajzolni az ideális tanár típusát. Többek közt ezeket írja : „Tagadhatatlan, hogy azokat a tanárokat szereti mindenki legjobban, akik az órákon nem csupán szárazon megmagyarázzák a leckét, hanem egy-egy jó mondással, tréfával teszik színesebbé a magyarázatot. Nem szeretem a hosszú, unalmas beszédet, mert az ilyen óra után szinte elfáradok a sok odafigyeléstől. Nem szeretem az olyan tanárokat sem — folytatja megállapításait a diákkisasszony —, kiknek nincs annyi tekintélyük* hogy a rendet fenntartsák. Az ilyen tanár urak esnek a legtöbb kigúnyolás alá, amin, bevallom, én is nevetek. Lehet, hogy sokan igen, de én nem kedvelem azokat a tanárokat sem, kik nem veszik, vagy nem akarják észrevenni, hogy valaki a könyvből olvassa ki a leckét. Némely tanár egyszer jókedvű, egyszer rossz. Az ilyenektől mindig félek, mert nem tudom, hogy ugyanazt a feleletet nem bírálja-e el szigorúbban, ha rossz a kedve. Legjobban fáj nekem és mindenkinek, ha a tanároknak van néhány kedvencük, és azok viszik mindenben a főszerepet, noha talán van náluk is jobb az osztályban. Ha a tanár megdicsér valakit és ezt igazságosan tette, az egész osztály vele van egy véleményen, és senkinek sem jut eszébe irigykedni.“ Amint a fentiekből is kiviláglik tehát, a diák igen sok oldalról figyeli és kritizálja tanárát, s őszintesége és természetes igaszágérzete sokszor pótolja a tudás fölényét is. Hogy mennyire jó szeme van a diáknak, azt főleg a rólam mondott véleményekből állapíthattam meg. Egyik ezt írja : „A Gaál tanár úr szigorú, a leckét jól megmagyarázza* de megkívánja az alapos munkát.“ Egy másik : „A ... tanár úr (t. i. Ádám a csúfnevemj bizony kissé szeszélyes, ő is szemüveges, bajsza ugyan nincs* fiatal, de azért nagyon hasonlít az igazi tanártípushoz. Szépséghibája, hogy raccsol, ezért kár, hogy a magyart tanítja.“ Egy harmadik : „Szeret és tud magyarázni. Azt akarja, hogy a tanulók maguk jöjjenek rá a szabályokra,
