Protestáns Tanügyi Szemle, 1935
1935 / 10. szám - Dr. Szondy György: A kutyafajták. Hogyan került a kutya az ember hajlékába?
408 Dr. Szondy György : A kutyafajták. T. : Amint látjuk tehát, a kutyafajták igen különböznek egymástól. Vájjon mindenik kutyafajtának hasznára válnék a jellemző tulajdonsága, ha nem az ember házában, hanem a vadonban élne? (A tanulók rájönnek, hogy némelyik kutyafajta a vadonban meg sem élhetne : pl. a kurtáidból tacskó, az elkényesedett öleb-fajták.) T. : Hogyan lettek ezek ilyenekké? Ha erre a kérdésre felelni akarunk, előbb tudnunk kell, milyen volt a kutya őse. Ki tud valamit a kutya őséről? (A tanulók közül az előző órákon néhányan önként vállalkoztak arra, hogy a kutyáról olvasnak. Ezek most elmondják, hogy olvasmányaik szerint a kutyát az ősember farkasból és sakálból szelídítette meg.) T. : Igen, ilyenformán van. Ma úgy gondolják a tudósok, hogy az ősember farkashoz és sakálhoz hasonló ős-kutyaféléket fogadott a hajlékába, ezektől származnak a mai kutyafajták. De azt is érdekes volna tudni, hogy miképpen került az őskutya az emberhez? ( A növendékek úgy gondolják, hogy az ősember vadászott vele, nyájőrzésre használta stb.) T. : Igen, mikor már megszelídült az őskutya, akkor minderre használhatta az ősember. De előbb meg kellett szelídítenie, rá kellett jönnie, hogy a kutyának hasznát fogja venni. Vájjon öreg, felnőtt ős-kutyákat megszelídíthetett-e az ősember? N. : Nem, azok már igen vadak lehettek. Valószínűleg ős- kutyakölykök kerültek először az ősember hajlékába. T. : Azokkal vadászhatott? N. : Nem. T. : Akkor hát miért vitte volna haza? Legfeljebb azért, hogy megegye. Az ősember nem igen válogatott, ha éhes volt. Valószínűleg sok fiatal őskutyát megevett. Egyszer azonban az egyiket nem ette meg. Hogy miért? Mondok róla egy mesét.1 (A mese elmondja, hogy az öskutya kölyokkorában, játszótárs gyanánt került az ősember gyermekei mellé. Felnövekedvén, elkísérte az ősembert gyűjtögető, vadászgató, élelemszerző útjaira s nagy segítségére volt neki : ő nem csak a szemével meg a fülével vette észre a vadat, hanem a szaglásával is. Az ősember megszerette s mikor már más állatokat is megszelídített, azoknak a terelgetésére is felhasználta a kutyát. Sőt sokszor terhet rakott reá vagy igába fogta.) T. : Miért kedvelte hát meg az ősember a kutyát? N. : Mert jó a szaglása és a hallása. T. : E két tulajdonságának mikor vette hasznát az ősember? N. : A vad felkeresésében és a nyáj őrzésében. T. : Más jótulajdonságai nem voltak az őskutyának? N. : Erős volt, jól tudott futni. T. : Ezeknek is hasznát látta az ősember? N. : Igen, a vadászaton is, meg amikor terhet rakott a kutyára. T. : írjuk fel a kutya jótulajdonságait : 1 L. A természet 1935 decemberi számát.
