Protestáns Tanügyi Szemle, 1935

1935 / 10. szám - Rezessy Zoltán: Az újabb nevelőirányzat néhány kevéssé kívánatos, de várható következménye

404 Rezessy Zollcín : Az újabb nevelt irányzat kevéssé kívánatos következményei. szövegelemzés és fordításnál a munkametódus magátólértetődővé teszi az óraalatti együttes preparálást, amely a kezdő fokon termé­szetszerűleg indokolt. De ha ezt következetesen végrehajtanák, mondjuk, a leánygimnáziumok négy latintárgyú felső osztályában, mihez kezdenének az írásbeli és szóbeli érettségin, ahol önálló szöveg- elemzésről és fordításról kell számot adniok. De ettől eltekintve, tapasztalatból mondhatom, hogy az önálló otthoni preparációval együttjáró non lectum elemzés, mely csaknem naponkénti kemény felelősségteljes munkával jár, adja a biztonság érzetét és tudatát, az önálló hibafelfedezések és javítások a képességet a latin auktorok elemzéséhez és fordításához. És így van az a többi tárgyaknál is. Ha a növendék állandóan maga alatt érzi mint egy-egy biztos támasz­tékot, a tanár segítségét, félmunkást és csak féljellemet nevelünk belőlük. A munkáltató módszert tehát, kihasználva lehetőség szerint minden helyzetadta előnyét, bizonyos megszorításokkal ajánlatos az életrenevelő iskolai életben alkalmazni, aminthogy ez a gyakorlatban mindegyre inkább így is kezd kialakulni, s így e sorokkal annak inkább csak elvi alapvetést és igazolást igyekszünk nyújtani. Ezen „közvetítő“ módszerre csak egész sematikus alapvonásaiban fel­hozom a mi iskolánk történettanító módszerét, mely szerint az első 10 percben a feladott leckét kérdés-felelet formájában' dolgozzuk fel, s ekkor lehetőség szerint mindenki felel. Ennek két szembetűnő előnye van : az egyik, hogy ha a tanulók, vagy tanuló előtt az előzőleg feldolgozott leckeanyagban még valami értelmetlen, sötét maradt, azt megvilágítsuk (új módszer), a másik, hogy minden órán meg­győződhetünk róla, hogy az osztály minden egyes növendéke foglal­kozott-e egyáltalában otthon a feladatával, végzett-e memorizáló munkát, amely nélkül történelmi készültség el nem képzelhető (elem a régi számonkérő módszerből). Ezután mintegy öt percet arra fordítunk, hogy egy pár növendékkel összefüggően mondatjuk el az egész leckét, a nélkül, hogy segítségére sietnénk, ha megakad. Ezt ily esetben már természetesen egy másik növendék végzi, s így az egész osztály fegyelmi készenlétben marad. (Üj és régi.) Végül egy félóra marad a legújabb beosztás szerint az új leckeanyag feldolgozására, s ezt már teljesen a munkametódusnak megfelelően igyekszünk el­végezni olymódon, hogy a lecke vezérfonalát kézbentartva, a növen­dékeknek úgy a munkahozzájárulás, mint a tárgyszerű kérdezős- ködést tekintve, szabad teret engedünk. Ezzel az óra elevenségét s a leckeanyag világos, növendéknívójú, közvetlen feldolgozását biz­tosíthatjuk. De meg kell itt emlékeznünk ezen újabb nevelőirányzat oly gyakorlati megnyilatkozásairól is, melyeken változtatni már nincs- módjában a tanárnak, bármily szorongva gondol is a várható követ­kezményekre. Ezek főként a következők : az iskolai év megrövidítése, a tanórák 45, sőt 40 percre való kurtítása, a tanítás rovására menő iskolai ünnepélyek túltengése, a tanévvégi összefoglalók számonkérő jellegének a kötelező megszüntetése.

Next

/
Oldalképek
Tartalom