Protestáns Tanügyi Szemle, 1935
1935 / 10. szám - Szathmáry Lajos: Áprily Lajos verseinek olvasásakor
Szathmáry Lajos : Áprily Lajos verseinek olvasásakor. Versei között szétszórtan, szinte a régiségtankönyv sárga lapjairól élednek meg a holtnak tanult reáliák : . .Fent a vak vihar mennyköveket szórt ballistáival.“ — A háború néki Marsfogat; a gyászének tényleg elégia ; legbánatosabban a tibia hangja búg. Szemében a művészt Pheidias jelenti. Nála a titánok nemcsak nagyok, de tényleg meg is halnak. A glóriát, az echót és a nosztalgiát saját magyar szavainak érzi, hangulati pótolhatatlanságuk miatt. Dithi- rambus, daktilusz, ritmus... a stilisztika-könyv műszavainak kölcsönöz új életet. De a poétika elnyűtt kategóriái is megvilágosodnak : Vesztett csaták után... Eposzból így lett rettentő szatíra. (Árpád.) Aki annak idején iskolásán nem értette meg, itt nlegérezheti a terminusok igazi jelentését; a költői ellentétbeállítás a legvilágosabb magyarázat. S ha törpe öndícséret Lent himnuszába fog, Ajkán szatíra ébred S az Őrhegy mosolyog. (Kisváros.) A klasszikus nevű aszfodéloszok, paeoniák és Íriszek, sőt még a pálma-kövület, a „sabal maior“ (Ma milyen szép vagy) is elveszítik papírszagukat. íme a múzeumi tárgy, mint a modern költő ihletforrása. Az élet szilaj tengerének, szabad viharának megpillantását várva várja, és a nagy pillanat eljövetelekor Xenophon mámoroszsoldosainak diadalkiáltását idézi szemléletesítő képül : Talatta, ujjongtam, talatta, Visszhangos öbltí szirteken, s a part a hullámoknak adta — talatta —- szárnyas énekem. (A tengeren rab énekel.) Mikor Erdély földjéről elbujdosni kényszerűi, a történelemkönyv Izabella királynőjének sziluettje lebben a szeme elé párhuzamul,, antikos fátumhittel : A bús királyi asszony jár eszemben S kísértget régi illatos nevével... Sic fata volunt. (így akarja a sors.) Mély, kavicstarkázta part felett, fehér kagylók közé bukott gémet látott. Zuhanása Ikaros tragédiáját juttatja eszébe : Tragikusabban nem zuhant Ikaros A tenger tajtékos szikláira. (Ikaros.)
