Protestáns Tanügyi Szemle, 1935
1935 / 8-9. szám - Hazai és külföldi irodalom
Hazai és külföldi irodalom. 3íO Az értékek hierarchikus rendje a következő : gazdasági, egészségi, társadalmi, szellemi értékek és a szentséges. Az összes értékek, ha a szentséges uralja őket, alkotják az Isten országát, s csak benne éri el az ember igazi és legteljesebb méltóságát. A tökéletes társadalom igazságos rangban és megfelelő rendben ismeri el az értékeket. A Mindenség evolúciója az ember megjelenésével nyert értelmet, színt és magyarázatot ; ő képes egyúttal az értékeket is megValósítani. A XV. század közepéig ezen axióma uralkodott: az egész, megelőzi a részt, az általános, az egyetemes magasabb valóság az egyesnél. Ezt a plátói felfogást képviselte a realizmus kora. E stílus kb. 1000 esztendeig uralkodott s megtestesítője volt a német római birodalom és a kath. egyház. A következő korszak axiómája volt : az egyes megelőzi az egyetemest. Az egyes a tulajdonképpeni valóság, az egyetemes csupán csak elvonás, név. E korszak látta az egységes keresztyén állam felbomlását, a keresztyénség kettéválását, az ókor reneszánszát, az atomizmust a természettudományban és a metafizikában, az individualizmust, a gazdasági teóriákban a liberálizmust és a kollektívizmust, végre az államszerződés tanát, amely úgy az abszolutizmusnak, mint a demokráciának az alapja. E kor a nominalizmussal kezdődött, s tart a jelenkorig. Ezt a stílust képviseli a mechanisztikus és a materialisztikus gondolkodás is, amelynek alapján az emberek összessége is csak tömegnek tekintetik. E gondolkodásmód legvégső konzekvenciája a bolsevista társadalom. Van ennek a korszaknak is egy nagy teljesítménye, s ez a modern természet- tudomány. Eibl c fejtegetéseire csak azt akarjuk megjegyezni, hogy a tudományok haladása, a sokféle problémák és hipothezisek következtében ma már nem lehetséges az, hogy minden ember ugyanazt a vallást és világnézetet kövesse. Csak az erkölcsi elveknek kell, hogy abszolutak legyenek. Az bizonyos, hogy korunk ismét a metafizika felé halad, s a mélyebb belátás következtében elfordult a materializmustól és a naturalizmustól. Kritika és szabadság nélkül nem lehet tudományos haladás. Meg vagyunk azonban győződve, hogy az általános fogalmak egy metafizikai valóság felé mutatnak ; az időben megjelenő természeti tárgyak időtlen metafizikai formák kifejezői ; az élő organizmusok időtlen tervek térben és időben megjelenő megvalósulásai ; hiszünk plátói eszmékben és arisztotelészi formákban, s ezért a lelkek összekapcsoltságukban. Minden lélekből áldás, vagy átok sugároz ki környe- ze' éré s minden lélek mindkettőnek befogadója, s nincs a rossznak menthetetlenül kiszolgáltatva, hanem annak ellentállhat, s a jóság eszközévé válhat. Ez már vallási világnézet és a jövőt illetőleg úgy a katolicizmus, mint a protestantizmus világnézeti elemeire egyaránt szükségünk van. Oly korszak elején állunk, amely azt mondja : a rész csak az egészből érthető. Moszkva mutatja, mily abszurdum az az elmélet, amely az ember boldogságát a legmélyebb értékre alapítja, a gazdaságira. A jövő a középkor hierarchikus metafizikájának s a reneszánsz óta ápolt tapasztalati tudományok szintéziséből fog állani. Az értékek hozzátartoznak a világegyetemhez. Célok, amelyek azért állíttattak a világba, hogy az életakarat irányt kapjon. Nagy probléma a világon levő sok szenvedés, igazságtalanság, gonoszság, a tiszta ész azonban megérteti velünk, hogy kell lenni sok oly dolognak, amelyet mi meg nem érthetünk. Az Istenben való megnyugvás az egyedüli boldogító s kielégítő világfelfogás. Az ember pedig az egyedüli lény a világon, aki a dolgok felett gondolkodik és ezért szüksége van megnyugtató világfelfogásra. A könyv következő része a mai politikai átalakulást tárgyalja ; a bolse- vizmus és a békekötések kitűnő kritikája mellett, sajnos a „nagynémet“ eszme szolgálatában áll a könyv e része. Nekünk hazánk határainak visszaállítása az ideálunk és a békekötések révén, az igazság mértékét véve, hazánk szenvedett legtöbbet. A gazdasági következményekért a békekötések felelősek, mondja a szerző. A békekötések szétdarabolták Közép-Európát s ennek eredménye : nagy néptömegek elnyomása. A bolsevizmus borzalmasságai ismét onnét erednek, hogy a gazdasági értéket tekinti a legnagyobbnak. Az ember azonban szellemi személyiség, és nem degradálható termelőgéppé. Ismertetésünket azzal fejezzük be, hogy — eltekintve a második rész nagy-
