Protestáns Tanügyi Szemle, 1935
1935 / 8-9. szám - Hazai és külföldi irodalom
Hazai és külföldi irodalom. :?77 nevelés kommunista elméletével és az ezzel felmerülő problémákkal foglalkozik ; a második részben ,,a proletárnevelés szociológiájának kommunista megalapozásával és azokkal a következményekkel, amelyek a proletár műveltségideál problémájának sorsát meghatározzák“. A kommunista neveléselmélet helyzetét a családi nevelésben a kommunista teoretikusoknak az a felfogása szabja meg, hogy a magántulajdon eszméjével és tényével a család intézménye belső kapcsolatban van. Az kétségtelen, hogy a két intézménynek vannak funkcionális összefüggései, de az is bizonyos, hogy mindkét intézménynek — számos közös forrásukon kívül — lényegesen eltérő életszférákba nyúló gyökerei vannak. A két intézmény önmagában és •egymáshoz való viszonyában a legszélsőségesebb eltéréseket mutatja, mint a szerző megállapítja. Ezzel a kommunista elmélet nem számol, és ugyancsak zavarban van akkor, amidőn látja, hogy a magántulajdont képviselő gazdasági jogi formák változásai nem vonják maguk után a családi szervezet megfelelő változását. A szerző kimutatja, hogy a családi együttélés és a társadalomgazdasági szervezet korrelációja sokszor egyenesen ellentétes értelműek. Hibás a kommunista neveléselmélet akkor is, amikor a kapitalizmusnak a családi életre való befolyását ismerteti. Elmélete szerint a család megszűnt termelő közösség lenni, elvesztette létjogosultságát arra is, hogy nevelő- közösség legyen. Ott az elmélet hibája, hegy a családi életnek egyik funkcióját azonosítja magával a családdal. Holott a termelés is, mint minden más folyamat (pl. a fajfenntartás) csak keretet talál a családban. A szerző ezek után alapos kritika tárgyává teszi, vájjon azok az értékek és célkitűzések, amelyek a kommunista nevelés fogalmához kapcsolódnak, harmonizálnak-e azokkal a tanításokkal, amelyek a családi neveléshez fűződnek, azaz : a családi nevelés tényleg elvesztette-e azt a tulajdonságát, hogy a nevelés céljainak megvalósítására alkalmas eszköz legyen? A kommunista elmélet tartalmi egyoldalúsága szerint ®/i* részben elvesztette. A tények azonban ezzel az elmélettel ellenkeznek. A kommunista elmélet azt a hibát követte el, hogy a mostani aktuális világot a régivel méri össze, oly célból, hogy az előbbit minél negatívebben jellemezhesse, az utóbbit pedig pozitívan idealizálja, hogy a régi polgári világot nemcsak történetileg, de értékileg is előbbrevalóvá tegye. így áll elő az a furcsa helyzet, hogy a kommunista társadalmi ideál konzervatív jelleget mutat és bizonyos nosztalgiával mutat rá a korai kapitalizmus kispolgári életformájára, mint valami elveszett paradicsomra. Pedig ez az életforma sokkal inkább a magántulajdon elvén épült fel, mint a mai indusztriális kapitalizmusban, mely megszülte halálos ellenségét, a proletáriátust. E tévedés onnan származik, hogy a kommunista neveléselmélet az indusztriális kapitalizmust a kommunizmus végső értékével, az egyszerű árutermelő kapitalizmust az indusztrializmussal méri, holott mindkettőt a végső értékkel kellene mérnie. A családot mint termelő közösséget a gazdasági változások robbantották, azonban mint nevelő közösséget is csak a kommunista nevelő számára. A család az a tényező, mely a kommunizmust gátolja megvalósulásában. Tehát fel kellett állítani az elméletet : hogy ez az a keret, amely a gyermeket gazdasági tekintetben kizsákmányolja. A ma gyermeke és az apák között bizonyos ellentétek vannak, de e differenciákat kizsákmányoló ellentétre visszavezetni abszurd dolog lenne. A szülők, gyermekeiknek munkára való fogását, ameddig lehet, húzzák- halasztják. E tény mellett bizonyít az iskoláztatás is. A kommunista nevelés- elmélet erre a körülményre is kimondja a maga véleményét : t. i. hogy az mkoláztatás is a kapitalista érdekeket szolgálja, mert a fejlett indusztrializmus isegkívánja az intellektuális felkészültséget. A kommunista elmélet nem fel, hanem elszabadítani akarja a gyermeket, nevelésszociológiájuk tétele szerint : a családi élet mai formájában a kommunista társadalomban automatikusan megszűnik, és a szülőknek gyermekeikhez való viszonya egészen más színezetet nyer. Tegvük fel, hogy ez igaz volna, még nem bizonyítaná azt, hogy a proletariátus érdeke kívánná azt a kapitalista államban. A tétel pusztán csak a kommunista elmélet család-elutasító álláspontját igazolja. Egyben azonban
