Protestáns Tanügyi Szemle, 1935
1935 / 8-9. szám - Somorjai László: A dédelgetett és üldözött testnevelés
Somorjai László : A dédelgetett és üldözött testnevelés. 369 meg. Pedig amilyen mértékben szaporodik a sportolás „dendije“, a zsonglőrje, a profija, éppen úgy más téren is hasonló túltermelés állt elő. Hát nem túlsók a rettenetes komisz versfaragó álpoéta? Hát nem túlsók a zuglapok irka-firkásza? Sok a tülekedő szellemi munkanélküli, kik saját hibájukon kívül is lehetetlenebbnél lehetetlenebb őrültségekkel lepik meg ezt az agyonterhelt világot. Rendes kifakadások esnek az ellen, mert az ifjúság szívesebben forgatja a zöldszínű sportújságokat, mint a klasszikus nyelven szerkesztett ifjúsági lapokat, vagy poétikus és romantikus nyelven megírt regényeket. Hát ki ennek az oka? Az ifjúság nem, mert azt vezetni és irányítani lehet! Hisz egy-egy intézetben egy-egy testnevelő tanár végzi az emberfeletti munkát, mely az egyéni nevelésen át, a versenyekre, a küzdésre nevelésig minden módozatot kipróbál. Ezzel az egyetlenegy emberrel szemben ott van 10—12, sőt 20 másszakos, más irányra nevelő, jól felkészült lelkes tanárkar. Legtöbbször ott van segítőtársul a szülő is, aki alig nézi jó szemmel fiának a sporttal való foglalkozását. És mégis! És az ifjúság mégis teszi, végzi, cselekszi a maga fiatal életének jogát, melytől oly sokan óva intik, sokszor szabályokkal drótsövényezik körül. Olyanféle eset ez, mint mikor jön az árvíz és mindenki szónokol, ír, csak nem tesz ! De ha tesz, akkor sem jól és nem meggondoltan tesz ! Nem tagadom én sem a sportőrületet, a rekordhajszát, de ez a testnevelésnek époly kinövése, mint az előbb említettem szellemi élet ferdeségei, mikor mindenki erején felül akar produkálni, és szüli a rosszabbnál gyengébb szellemi termékeket. Nem a fonákság meglátása a komoly tényező, és nem az a feletti halálharangkongatás, mert ezzel nem javítunk a helyzeten. Más a tennivaló. A szél ha elfut a mezők felett, szárít; megsemmisíti a kultúra termékeit, de ha vitorlába fogják, áldás sok milliónyi embernek; ha gépet hajtanak vele, megbecsülhetetlen kincs. A sportélet divattá lett vihar, mely itt száguld felettünk, közöttünk. Az ezer évek óta bilincsbe rakott és az ezer éve agyonszégyenlett és rejtegetett test felszabadulását hozta a sport. A test öntudatát jelenti ez a vihar, melyet nem lehet felületesen elintézni. Ez a vihar áldás, ha jól élnek vele. Ez az áramlat segítője az embernevelésnek, ha nem a kinövését, hanem a hasznosságait ismerik fel az emberek. Ez a vihar nem itt nálunk indult el, ez az egész világon így van. Ez az áramlat végesvégig behálózta a földet, és ezt megállítani többé nem lehet. A börtönbe zárt testek milliója, a zárt levegőn idegéletet mcgőrlő, zakatoló munkák légiója, az iskola, a tantermek párás, tömör, lelket emésztő levegője kirobbantották az emberiségre nézve legnagyobb áldást, a szabadságot, a levegőt, a napfényt jelentő megmozdulást, a sportkultuszt. Minden épkézláb ember kínálja testét a hűsítő haboknak, a regeneráló napsugárnak, az erőket konzerváló mozgásoknak ! Ennek a nagy felszabadulásnak csak örülhet a satnyuló emberiség. Ez nem a lélek ellen van, ez a léleknek a munkája ! Ez nem a szellemi élet megrontója, ez a szellemi élet3
