Protestáns Tanügyi Szemle, 1935
1935 / 8-9. szám - Csanády Sándor: A ma középiskolájának a feladata
Csanádi; Sándor : A ma középiskolájának a feladata. :ui> kosságának okait kutatjuk, rájövünk arra, hogy nem az ész, nem a tudás, nem is életrevalóság hiányzott, hanem a hit, a kitartás és az önbizalom. Ezek nélkül hamar megtorpan a tudás, meg az életrevalóság is. Nem lehet nagyobb és szentebb célja a középiskolának sem az egyén, sem a nemzet szempontjából, mint egész embereket, egészséges lelkű embereket nevelni. Ez nem elvont feladat, nem utópia, nem irreális eszme. Leginkább a középiskola indítja útnak a különböző helyre és polcra elhívott embereket és vezetőket. így alakul ki, így kell kialakulni a sok derék egyénből a nemzet becsületének, lelkiismeretének és életerejének. III. Tagadjuk, hogy a szélhámosság időtállóbb és csalhatatlanabb kísérőtárs volna a becsületes munkánál, vagy a furfangosság eredményesebb eszköz volna a kitartó törekvésnél, avagy hogy a természetadta életrevalóság egymagában is elégséges volna teljes tartalmú célok elérésére. Igaz, hogy az életrevalóság értékes adománya a Gondviselésnek, de egymagában és erkölcsi alap, meg munkaszeretet nélkül embertársainknak önző és bűnös kihasználása lesz. Ilyen életelveket az iskola nem taníthat és nem is tanít. De igenis tanítja a komoly és a minden időben, minden körülmények között eredménythozó munkát; a megpróbáltatások súlyos idején is élni- akarást hirdető kitartást, a csábító helyzeteken győzedelmeskedő feddhetetlenséget, amelynek egyedüli alapja a hit. íme, a fundámentum, melyre aztán a középiskola a tudomány elemeit lerakja és a fiatal lelkekben a kezdeményezés készségét és az alkotás örömét, az élet lendületét felkelteni igyekszik. Nem hisszük, hogy az életre való nevelésnek ennél teljesebb programmja, csalhatatlanabb útja és eredményesebb iránya lehetne. Vannak tanulók, akiknél a kezdeményezés készségét, az alkotás örömét, az élet lendületét nem sikerül felébreszteni. De még az ily természetű számos eset mellett is lehet-e, szabad-e a középiskolának az életre nevelő munkáját nagyszólamú általánosítással eredménytelennek mondani? Három okból nem lehet : IV. A legnagyobb művész sem tud minden márványdarabból szobrot faragni : a művész teremtő ihletettségéhez formálható márványanyag kell. Mellőzve a determinizmus és indeterminizmus széles vitáját, állítjuk, hogy a tanár is jellemformáló munkája közben sokszor talál olyan lélekmárványra, melyen életeszményt kiábrázolni nem lehet. De másodszor igazságtalanság az iskola kirívó eredménytelenségeként felhozni azokat a példákat, amikor az ifjú elhagyva az iskola padját, a tanárok által megállapított ítélet, jóslat ellenére nagy lendülettel emelkedik a boldogulás meredek útján. Ilyenkor egymásután röpködnek az iskolát ócsárló, támadó, kisebbítő megállapítások : „Félreértették a tanárok a nagyeszű gyereket“, — „Lenyomta az
