Protestáns Tanügyi Szemle, 1935

1935 / 8-9. szám - S. Szabó József: A magyar református tanügy újkori fejlődésének kezdete

312 S. Szabó József : A magyar református tanügy újkori fejlődésének kezdete.

pataki főiskola tartott hozzá jogot.5 De e két kerület lassanként békes- ségesen elintézte a vitás ügyet.

Nehezebb volt és hosszabb ideig tartott a két dunai egyház- kerületben az iskolai centrális joghatóság és kormányzat kérdésének a megoldása. A dunamelléki (akkor még dunáninneni) superintenden- tiában ez ideig nem fejlődött ki egy, a többiek fölé emelkedő, s azokat hatáskörébe vonzó anyaiskola. E kerület particulái legnagyobbrészt a debreceni főiskola hatása alatt állottak, abból kapták rektoraikat, szervezetüket, rendszerüket, tankönyveiket, s annak a szelleme nyilvánult meg bennük. Egy pár idevaló particuláról (Gyöngyös, Jászberény) tudjuk csak, hogy Patakról hordták rektoraikat. A dunántúli kerületben a pápai nagyobb iskolát 1752-ben grammatikára fokozták le, s ezzel addigi szűkebb körben nyilatkozó hatását is elveszítette.6 Mellette a kerületben a losonci particula nőtt magasabb intézetté, melyben teológiát is adtak elő, ennélfogva deákjai legá- tióba is jártak a kerület eklézsiáiba. Talán rektorok is kerültek ki belőle, amit bővebb tanulmány igazolhatna. Azonban 1792-ben megkezdődött a pápai kollégiumnak főiskolává kiépítése, s amint az befejezést nyert (1795), azonnal fölterjesztéseket tett előbb a dunántúli, azután a dunáninneni egyházkerülethez, hogy anyaiskolájokul fogadják el. Kérését mind a két kerület közgyűlése teljesítette, de a dunáninneni azzal a megszorítással, hogy eklézsiái onnan vigyenek legátust, ahonnan akarnak. Pápa tovább küzdött főiskolai rangjáért, melynek eredményeként 1804-ben mind a négy superintendentia elismerte főiskolai jellegét.7 Pápa mindenképpen igyekezett is főiskolai minőségének érvényt szerezni, s e miatt, főleg a legatiók és a supplicatiók felett, hosszas küzdelmet folytatott a losonci iskolával, sőt a sárospataki kollégiummal is.8 E tekintetben győzött, de hogy a dunántúli iskolákat teljesen elvonja, különösen Debrecen hatása alól, az egyelőre nem sikerült neki. Még 1814-ben is szépszámú rek- tóriája volt a Dunántúl (Gyűd, Harsány, Hercegszőllős, Hetény, Igmánd, Komárom, Kocs, Kopács, Kórógy, Laskó, Zámoly) a debreceni főiskolának. A dunáninneni egyházkerület Duna-Tiszaközi iskolái pedig tovább is egészben e főiskola hatáskörében maradtak,

6 Tóth Sámuel: Adalékok a tiszántúli ev. reformált egyházkerület történetéhez. Debrecen, 1894. II. k. 203—05. 1. Szombatin—Gulyás i. m. 4 1. Keresztes József ; Krónika Magyarország egyházi és polgári közéletéből. Pest, 1808. 33 1.

6 Pápa nem országosan elismert főiskolai rangban állott. Az 1792. évi budai zsinat a debreceni és sárospataki Kollégiumot ismerte el a reformátusok országos főiskoláiul. De hogy a pápai magasabb iskola volt régebben is, mutatja az, hogy 1572-ig rektorokat hordtak ki belőle. L. Thury Etele : A pápai református főiskola rektorai, és felsőbb tanulói 1752-ig. A pápai református főiskola 1903—04 évi Értesítője.

7 Kis Ernő : A dunántúli ev. református egyházkerület pápai főiskolájának története. Pápa, 1896. 103—105. 1.

8 Dr. Tóth Endre : Mánrli Márton István élete. Pápa, 1931. Sz. Kiss Károly ; Monográfiái vázlatok a barsi református esperesség múltja s jelenéből. Pápa, 1879. 212. 1.