Protestáns Tanügyi Szemle, 1935
1935 / 7. szám - Kapi-Králik Jenő: Bach–Haendel–Schütz
Kapi-Krdlik Jenő : Hach—Haendel—Schütz. 261 Kerényi György itt élnek, hogy iskolai énekkultúránk egészen új irányban fejlődik, s népi értékeinket modernül feldolgozó kórus művészetünk van kialakulóban. Még mindig találunk iskolai zenekarokat, melyek iskolájuk dísztermét a kávéházzal tévesztik össze, s Huszka, Kálmán, Vincze, Fali operett-zenét művelik ; vagy magyarkodásuk kimerül egy Kossuth-induló, Hunyadi-induló, vagy népdal-egyveleg felújításával. De nem tudják, hogy Kodály Zoltán, Weiner Leó, Gárdonyi Zoltán, Kertész Gyula mit írtak az új iskolai zenekar számára. Ma, amikor minden gyermek a városból kiözönlő sláger esalogatásaival küzd, s a könnyű zene, a muzsika szemétje nteafütty, grammot on, rádió, hangosfilm alakjában a mindenre fogékony fülén át szinte megfertőzi zenei egészségét s öli meg a szép iránti érzékét még kifejlődése előtt, kell, hogy az evangélikus tanárság is ezzel a kérdéssel egyszer szembenézzen. Nekünk, evangélikusoknak a régi egyházi zenénk olyan felbecsülhetetlen értéket jelent, hogy az evangélikus iskoláinknak a nevelésben csak új erőforrást jelentene. A Bach, Haendel vagy Schütz művekből kiáradó ősi, lutheránus erő olyan fegyver a könnyű muzsika pusztítása ellen, hogy annak észre nem vevése s fel nem használása nem csak mulasztás a múltúnkkal szemben, hanem könnyelműség is. Az evangélikus középiskola szinte kultúrmissziót töltene be ezeknek a régi zeneműveknek az előadásával, terjesztésével. Már az első osztályos kis gyermek énekelhetné a Praetorius, Gumpeltzhaimer egyházi kánonjait. Egyik szebb, kedvesebb, mint a másik ; derűs, tiszta világ árad mindegyikből. Nem nehezebbek az Othmayr Biciniák-ból kiválasztott kétszólamú gyermekkórusok sem. Walter, Luther Márton jó barátja és zenei tanácsadója is írt szinte középiskolák számára készült két-három szólamú nagyon értékes karműveket. Nagyobb énekkarok s iskolai zenekarok minden esztendőben legalább egy Schütz vagy Bach mű előadásával nemcsak iskoláink zenei ízlését nemesítenék, hanem gyülekezeteink számára igazi evangélikus zenét adnának, ami ma, sajnos, kevés templomunkban hallható. A régi lutheri korálok, reformáció korabeli zenei emlékek felelevenítése, továbbá a ritmikus korál-éneklés ügye ; a régi magyar evangélikus korálok kultusza szintén csak az iskolán keresztül oldható meg. Iskoláink egyházzenei reformja azonban nem csak iskolai kérdés. Templomaink, gyülekezeteink egyházzenei élete még sok helyen nélkülözi a sajátosan evangélikus karaktert. Hibás ebben a múlt középiskolája, ahol feltűnő módon hanyagolták el az egyházi énekés zeneoktatást; azonban hibáztatnunk kell a lelkészképzésünket is, amíg lelkészeink egyházzenei alapismeretek nélkül hagyják el a fakultást. Ilyen helyzetben vár az evangélikus középiskolára az a hivatás, hogy egyházi zenénk reformjában szót kérjen, s gyermekkarok, ifjúsági vegyeskarok, iskolai zenekarok ízlést irányító műsora révén nemcsak támogató, hanem iránymutató munkát végezzen. Iskoláinkban ül a jövendő templomlátogató, a templomaink jövendő
