Protestáns Tanügyi Szemle, 1935
1935 / 7. szám - Dr. Kónya Sándor: Az Országos Református Tanáregyesület XXIX. rendes közgyűlése
Dr. Kónya Sándor : Az Orsz. Ref. Tanáregyesület közgyűlése. 253 Az istentisztelet után kezdetét vette a közgyűlés az elnöki megnyitóval, mely költői szárnyalású kezdéssel „Tihany riadó leányát“ idézte a nagy költővel. Akiket „a sors eddig annyit hánya“, a református tanárok," ott ültek partja ellenében. Reájuk négyszáz év óta különösen illenek Csokonai e szavai. Mégis, ha eddig a köznevelés kérdéseivel és saját bajaival foglalkozva panaszkodott, kesergett is a református tanárság : úgy látta, hogy most csak ennek és az üdülőtelepnek kapcsolatáról való beszédnek van helye. Elmondotta, milyen örömmel, szerettei karolta fel a vezetőség az üdülőtelep ügyét az első perctől kezdve. Felemlegette azt a nagy közönyt, melyet az egyesület tagjai a teleppel szemben tanúsítanak. Vannak, akik puszta létezéséről is alig tudnak ; mások alig jutottak túl ilyen intézmény létezésének az ismeretén. Csak kevesen ismerik a telepet gyakorlatilag is. Ez a kényelmes, mindenbe belenyugvó álláspont sem nem érthető, sem nem helyeselhető. Igaz, anyagi gondok, más bajok, családi körülmények akadályozhatnak az odamenetelben. De mennél jobban próbára tesz a sors, annál fokozottabban erőfeszítést kell tanúsítani vele szemben, hogy a birkózásban a tanár maradjon felül, a saját javára. Rámutatott a másik szélsőségre, a túlzott érdeklődésre, a szertelen túlzott követelésekre s az ezekből folyó igazságtalan bírálatra. A jogos és okos bírálat nem kifogásolható, ilyet kér is. De a kákán csomókeresés nem épít, amellett kedvét szegi a vezetőnek, aki felelőssége tudatában a közvagyon legkisebb sérelme nélkül hűen akar sáfárkodni; de a tagoknak is, akiknek túlzott igényei nem elégíthetők ki. E megjegyzésekkel nem akar senkit sem megróni, sem megbántani. Dőreség ilyenre még gondolni is. Csak az üdülőtelep s az általa nyújtott testi és lelki érték és haszon fokozottabb kiaknázására szeretné felhívni a figyelmet, éppen az egyesület tagjai érdekében. Ezért hívták szándékosan a telepre a gyűlést, hogy a propagandára, a tényleges megismerésre alkalom nyíljék. Ezért az elnöki székből szeretettel hív mindenkit a testi és szellemi fáradság kipihenésére, hogy megújuljon a test s vele a lélek is. Végre a genus lacust hívja segítségül, hogy amit ő elmondani nem bírt, verje ki az ő zengő bércein. A felavatás szűkebb körű, családias ünnepe érthetővé teszi, hogy a református egyház s a testvéregyesületek azt s annak ünnepét a sajátjuknak is tekintették és érezték, s elküldött képviselőik mindenike eszmei magasságokba emelte az ORTE és az üdülőtelep kapcsolatát. Kovács J. István az Egyetemes Konvent képviseletében az egyetemes református egyház meleg szeretetét tolmácsolta. Nagy örömnek, boldogságnak, emlékezetesnek látta, hogy az egyesület saját földjén, ennek istenadta jó levegőjében, festői környezetben tarthatja gyűlését, abban az intézményben, melyet boldog, csendes időkben a református tanárok tábora nem tudott létrehozni, de amelyet Isten segítségével, ki nehéz, reménytelen helyzetben tud nagy dolgokat végrehajtani, megteremhetett a súlyos időkben. Ilyen intézményt az Egyetemes Konvent a jövőben is mindig szerető
