Protestáns Tanügyi Szemle, 1935
1935 / 6. szám - Hazai és külföldi irodalom
284 Hazai és külföldi irodalom. HAZAI ÉS KÜLFÖLDI IRODALOM, Dr. Tróesányi Dezső : Bölcseleti bevezetés. Pápa. Főiskolai könyvnyomda, 1934. 472 1. Ára 10 pengő. Ez a maga nemében hézagpótló mű a pápai református teológiai akadémia professzorai által szerkesztett „Theológiai Kézikönyvek“ sorozatának 3. kötete gyanánt jelent meg. Ha az ember végigtekint e sorozatnak már eddig megjelent és előkészületben hirdetett kötetein, jóleső, büszke örömmel tapasztalhatja, hogy e fényes múltú főiskolának jelenlegi tudós tanári kara milyen komoly lelkiismeretességgel fogja fel és éli főiskolai tanári hivatását. Szerény „Kézikönyvek“ címet adtak e sorozatnak, de ha valaki mélyebben belemerül e kiváló munkák tanulmányozásába, látni fogja, hogy a pápai teológiai tanárok a gyakorlati lelkészképzésen és a tantermi katedrái szolgálaton kívül az elméleti irodalom terén is mélyreható, tudós, kutató működést fejtenek ki. Illesse őket önzetlen, nemes példát mutató munkásságukért a református tanári rend szívből jövő elismerése és hálás köszöneté. A nagyobbára bibliai tárgyú művek közül a jelen alkalommal dr. Tró- csányi Dezsőnek általánosabb érdekű „Bölcseleti bevezetés“ c. munkájára óhajtom felhívni a protestáns tanárság figyelmét. Filozófiába való bevezetéseknek nem vagyunk ugyan híjával még a magyar nyelvű bölcseleti irodalomban sem, de Tróesányi Dezső nem végzett felesleges munkát e könyv megjelentetésével. Művében nem ad önálló filozófiai rendszert, nem eredeti elméletek megalkotására törekszik, hanem céljához képest az összes bölcseleti problémákról olyan tiszta és világos tájékoztatást nyújt, amilyent hiába keresünk az elvont, homályos és ködös stílusú filozófiai irodalomban. A tudós középiskolai tanárnak nehézségeket megkönnyítő, komplikáltságot leegyszerűsítő logikus látását metodikai tudatossággal megőrizte Tróesányi az akadémiai fokon is, s ennek az erényének köszönhető könyvének átlátszó szerkezete és könnyen felfogható ismertető rendszere. Világos, minden tanult ember által érthető mondatokban ismerteti a filozófia célját, fogalmát, filozófiai diszciplínák kialakulását, felosztását, módszerét. Úgy itt, mint a filozófia részterületeinek tárgyalásánál nagy súlyt helyez a genetikus és történeti szempontok érvényesítésére. A tudomány-, vallás-, cselekvés-, alkotás-, természetbölcselet és anthropologia nagyobb egységeihez először mindenütt irodalmi tájékoztatót fűz, s azután három : pszichológiai, fenomenológiai és axiológiai szempont szerint teszi őket mélyreható vizsgálata tárgyává. Dilthey nyomán a filozófiai látásnak három létformája, a világnézetnek három főtípusa: a naturálizmus, a szubjektív ídeálizmus és az objektív idealizmus szemüvegén keresztül bírál meg minden bölcseleti elméletet. Bár elismeri, hogy „egyetlen filozófiai irány sincs az igazság kizárólagos birtokában“ (451. 1.), azonban láthatólag református teológus lelke és vallásos szíve az objektív ideálizmus látásformája felé vonzza, mely szerint az Én és műveinek vizsgálatában az embert „az eredet, a lényeg és az érték szempontjai olyan Elvhez vezetik, amely Teremtő Szellem, s amely a maga örök lényegéből lehelte az emberbe a legmagasabbrendű entelechiát“. (453 1.). A világosság és áttekinthetőség mellett másik erénye e könyvnek a megbízhatóság, mert olyan óriási olvasottság és irodalmi tájékozódás alapján tárgyalja az egyes bölcseleti kérdéseket, hogy még az 4934-ben megjelent művek, tanulmányok eredményeit is lelkiismeretesen felhasználja. Ennélfogva a filozófiai kutatásnak és gondolkodásnak valóban a mai állapotáról szerzünk e derék munkából tudomást. A könyv gyakorlati hasznosságát nagyban emeli a fontosabb idegen műszók jelentésének a Függelékben közölt összeállítása. A teológiai vizsgacélokat kielégítő „Kézikönyv“ jelentőségét magasan túlszárnyaló nagyértékű munkát a tanári könyvtárak magától értődő érdeklődésén kívül a legmelegebben ajánlom a filozófiával örömest foglalkozó kartársak szíves figyelmébe. Kun Sándor.