Protestáns Tanügyi Szemle, 1935
1935 / 6. szám - Kövendi Dénes: A latin tanítás kérdéséhez
Kövendi Dénes: A latin tanítás kérdéséhez. 271 A latin tanítás kérdéséhez. Rab István kartársunknak szemlénk f. é. márciusi számában megjelent cikkéhez óhajtanék hozzászólani. Az alapelvekben : érdekes, értékes és esztétikus olvasmányokat adni, teljesen egyetértünk. Nem így az összefüggő szövegek, különösen Livius dolgában. Rab István szerint az, „hogy a sas Lucumo fejéről lekapja a kalapot, s aztán megint visszateszi“, nem érdekli a gyereket. Még a tanárt sem. Mert nem jön ki belőle semmi. Ennek a felfogásnak, általában Livius — Rab kartársunk cikke több helyén mutatkozó — kedvezőtlen megítélésének kell határozottan ellenmondanunk.. Állítjuk, hogy Liviust, ha sympathiával, együttérző, átélő lélekkel olvassuk, egyike a legmegkapóbb, megragadóbb íróknak, kiben a rómaiság — a virágzó római res publica rómaisága —, midőn már letűnt, ideává válva, őszinte pathosszal, meleg emberséggel szólal meg. így a Rab kartársunk idézte, illetve csak szárazon jelezte helyen is. Miről van itt szó, ha Liviust hallgatjuk meg ? A sas, Juppiter madara, csöndesen lebegve leereszkedik, hogy Lucumo kalapját elvegye ; majd a szekér fölött nagy szárnycsattogással röpködve, mintegy isteni küldetésből, visszateszi fejére és eltűnik a magasban, vissza Juppiterhez. Vájjon nem fog-e meg bennünket ennek a hangulata s az antik vallásos élmény szépsége, naív mezben rejlő benső igazsága ? Az istenek királyának madara mutatja meg a királyi férfiúnak a jövendőt, az istenek királya adja a földi királyságot. Ma azt mondanók, a lélekben munkál az Isten, ott ébreszti fel a hivatás tudatát a királyi emberben. Az antik embernek ellenben az egész kosmos (aminek a lélek is része) : ég, föld, források, fák, virágok, madarak, négylábú és csúszó-mászó állatok mind-mind telve vannak az istenek jelenlétével ; mint Karl Reinhardt oly szépen mondja a sophistika előtti görög kosmosról (Platons Mythen, 1927, 23. o.) : „Az ég s a föld mélye telve működő alakokkal : innen áradt minden menekvés, minden magasztos, minden újjongás és borzadály, minden „táplálék a lélek számára“. Az egész természet egy nagy temenos, melyből a numenek intése szól. Erre figyelni a religio. (Ellentétes magatartás a „negligere“.)“ — S az is érdekes és jellemző, hogy az etruszk Tanaquil, ez a legendás asszony, ki Servius Tullius csodás születésénél, majd királlyá emelésénél is — a római gondolkodással ellentétben — oly nagy szerepet játszik, fejti meg a jel értelmét. Itt az etruszkoknak, e nem-indogermán népnek, a római vallásra és életre tett nagy hatásáról szólhatunk tanítványainknak, hiszen nemcsak az augurok tudományát, hanem az írást, a királyi jelvényeket, a hármas tulajdonnév-rendszert, építészeti elemeket és főleg : a nyersen élvező életmódot, így a gladiátori játékok izgalmát, tőlük vették a rómaiak. Sőt a legújabb kutatások szerint Róma és Romulus neve, nemkülönben Pales istennő és a Palatínus neve is etruszk eredetűek, aminek megfelelnek az Esquilinuson és a Fórumon
