Protestáns Tanügyi Szemle, 1935
1935 / 6. szám - Arató Amália: Modern gondolatok a nevelőoktatásban
Arató Amália: Modern gondolatok a nevelőoktatdsban. 257 nincsenek ilyenek. Remélhetőleg az új középiskolai reform küszöbén talán nem leszünk nagyon messze attól a természetes gondolattól, hogy a kötelező magyar nyelv és irodalom, valamint a nemzeti történelmen kívül, minden tanuló maga választhatja meg a neki legkedvesebb tárgyakat az érettségi vizsgálaton. De bármilyen legyen is az iskola szervezete, bármily kifogástalan annak tanterve, felszerelése és vezetése, a munka sikerét csak a tanár megfelelő képzettsége, anyagi függetlensége és hivatás-szere- tete biztosíthatja. Itt kell rámutatnom tanárképzésünknek arra a sarkalatos hiányára, hogy nálunk psychopedagógiai értelemben vett tanárképzésről nem beszélhetünk. Gyermektanulmány, gyermekpsychológia, fiziológia csak a legújabb időkben kerültek itt-ott a tanárképzésbe, de korántsem olyan mértékben, mely kívánatos és szükséges lenne. Szeretném itt megemlíteni az ifjú tanárnemzedéknek azt a modern és tudatos pedagógiai képzését, melyet Görögországban láthatunk. Az egyetemhez kapcsolt gyakorló gimnáziumban (Ecole expérimentale de l’Université d’Athénes) kapják a tanárjelöltek gyakorlati kiképzésüket. A gimnázium a legmodernebb kísérleti eszközökkel felszerelt pedagógiai és pszychológiai laboratóriumokkal rendelkezik. Az egyetemi hallgatók, miután elvégezték tanulmányaikat, s megszerezték a diplomát, gyakorlati éveiket ebben az iskolában töltik. A gyakorlatok a tanítás módszereire, a pedagógiai kísérletek gyakorlati alkalmazására, a tanulók psychológiai megfigyelésére terjednek ki. Iskolaépület és berendezés, szervezés, tanterv, módszer, tanárképzés azok a tényezők, melyeknek harmonikus fejlődésben kellene létrehozni azt az iskolát, mely a gyermek iskolája lenne, ahol az a maga életét élheti. Nyilvánvaló dolog, hogy az a munka, amelyet kedvvel végez a tanuló, amelyben érzi a maga élni akarásának szabad lehetőségeit, kevésbbé fárasztja és aránytalanul nagyobb teljesítményekre teszi képessé. Míg a tanterv túlságos követelménye, a hibás tárgyfelosztás és rossz órarend, az osztályok túlzsúfoltsága, a vizsgálati rendszer merev formalizmusa, a házifeladatok szabálytalan megoszlása, az otthoni magánórák sokasága, a túlhajtott sportolás és tréningek mind megannyi okozói a tanuló idegrendszere ellen irányuló merényletnek, az ő testi és szellemi túlterhelésének. Legfőbb tényező azonban úgy ebben, mint bármelyik pedagógiai problémában a tanár egyénisége, hivatottsága és képzettsége. Ő ad lelket az iskola életébe, az ő kezében van a fejlődés és haladás kulcsa. De viszont az ő lelkiismeretét terheli a visszafejlődés és helytelen fejlődés súlyos vádja is. Ez a tény teszi elsősorban fontossá nem csak a tanárképzésnek modern és a legmagasabb pedagógiai követelményeknek megfelelő megszervezését, hanem a tanár társadalmi súlyának emelését is. Budapest. Arató Amália. 2
