Protestáns Tanügyi Szemle, 1935
1935 / 5. szám - Hazai irodalom
234 Hazai irodalom. főleg a sok közbevetés miatt — nehézkes. Indokolatlan gyakorisággal használja az idegen nyelvű szakkifejezéseket, sőt nem egy magyar szakkifejezése is idegenszerű és erőltetett. Az anyag túlságos tömörsége és a kellő elrendezés hiánya miatt sem alkalmas mű arra, hogy a szakkörökön kívül is olvasóközönséget vonzzon. Kívánatos volna, hogy a szerző, ki oly mély gondolkozású filozófus elme, s ki e munkájából ítélve is a legértékesebb eszmék gazdag kincsesháza fölött rendelkezik : megtalálná azt a kellő formát és előadásmódot, amely munkáit valóban a művelt laikus közönség előtt is kedveltté tenné. Vekerdi Béla. Loczka Alajos : Iskola és élet a nevelés új útjain. Budapest, 1935. 158 1. Szerző kiadása. Loczka Alajos a budapesti egyetemen a természettudományok pedagógiájának magántanára, az Országos Közoktatási Tanács előadója, titkára, iskolalátogató szakfelügyelő. Mindezeket nem a hivatali állás, vagy címzések miatt sorakoztattuk fel, hanem azért, hogy beigazoljuk szerzőnknek a címben jelzett kérdések tárgyalására az elhivatottságát. Nem találunk hangzatos jelszavakat, frázisokat művében, nem hódol be minden divatos irányzatnak, hanem kutató, kereső tudós és pedagógus, aki a gyakorlati szakember szemüvegén vizsgálja az életbe dobott pedagógiai elméleteket. Szemét nem vakítja el a tudás érzékenysége, mert józanul, a hivatásos nevelő szemüvegével, sőt nagyítójával nézi korunk eszméit és eseményeit. Csak egy vezérlő csillaga van, a gyermek, elsősorban a magyar gyermek jelene és jövője. Ezt látjuk : A társadalom és az iskola ; A középiskola válsága a külföldön ; A természet- tudományi oktatás nevelő értéke : A pedagógiai kísérletezés módszereiről Üjabb elvek a biológia tanításában ; A természettudományi tankönyvekről ; A munkáltató oktatás tankönyve stb. fejezetekből. Mi, akik természetrajzot, vegytant, ásványtant, biológiát tanítunk, csak hálásak lehetünk szerzőnknek, mert beigazolja mind a szakemberek, mind a nagyközönség előtt, hogy a biológiának a tanításában mély nevelőértékek rejlenek. Fennen hangoztatja, hogy a biológia kiválóan alkalmas arra, hogy a tanulóból vallásos meggyőződésű hasznos állampolgárt, jó családfenntartót és gyermeknevelőt formáljon. Hogy ezt elérje, a tanításnak le kell tennie a szakönzés ama természetes folyományáról, amely a biológia tanításának főcélját önmagában látja. Elsősorban nem azért tanítunk biológiát, hogy a tanulók megismerjék a tudományos rendszereket, hogy felismerjenek és névről nevezzenek egy csomó növényt és állatot, hogy latin műszavak tömegének birtokába jussanak, hanem azért, hogy a megismert állatokon, növényeken ezek életjelenségein keresztül megszeressék a természetet, tudjanak gyönyörködni szépségeiben, megbecsüljék kincseit, felhasználják a benne rejlő erőket és általa nyújtott adományokat egyéni, családi és társadalmi életük értékesebbé, egészségesebbé és boldogabbá tételére, és mindezeken keresztül imádják az Alkotót, akinek mindezt köszönhetjük. A főcél tehát a tanuló és a természet élete, amikor is az életet az élettel kell szembeállítani és kapcsolatba hozni. A nevelésnek nagy értékeit mind feltárja és olyan ismeretek birtokába juttat, amiért csak hálásak lehetünk. Tudományunknak, tárgyunknak híveket, barátokat, megbecsülést szerzünk, ha szerzőnk útmutatásait, elveit követjük. Nemcsak a szaktanárok, hanem minden nevelő sokat okulhat belőle. Dr. Horváth Károly, Jeges Sándor: A biológia tanításának vezérkönyve. Szeged. Ára 10 P. 200 lap. Kiadó a szerző. Korunk pedagógiai eszméje a munkáltató iskoláztatás, vagy cselekvés- iskolája. A gyökérzet messze múltba nyúlik vissza, mert mindig voltak pedagógusok, akik meg akarták szüntetni a lélekölő verbalizmust. A sok kísérlet, jóakarat azonban rendszerint hajótörést szenvedett a felső körök, irányító
