Protestáns Tanügyi Szemle, 1935
1935 / 1. szám - Dr. Sarkadi Nagy János: A latin irodalom tanítása
1(5 Dr. Sarkadi Nagy János : A Icáin irodalom tanítása. d) Mindezek mellett stílus és grammatikai szempontból nehezebbek, hogysem ebben az osztályban könnyen megbirkóznánk velük. Ezeket nem az elmélet, hanem az ismételt gyakorlat mondatja velem. De éppen ezen fenti okok alapján szükséges, hogy a hetedik osztályban olvastassuk ezeket a nyolcadikban olvasandó Horatiushoz előzményül. Ekkor már meg is érti, élvezi is a tanuló és kétévi tanulmánya alapján egységes képet tud magának formálni a római líráról. Költői olvasmányul az ötödikbe kerülhetne Vergilius. A két latin auctor, Livius és Vergilius között meglenne a koncentráció is. Történelmi olvasmány és a római történelem a költő elképzelésében ! Élénken szemléltetné a valót és annak égi mását. Livius munkája a történelmi tudat, Vergiliusé az eposzi hitel példája. A tanuló előtt elvonulnának a történelemből tanult, vagy az írókból olvasott történelmi események a költészet fátyolába takarva. Tudom jól, hogy ennek a beosztásnak ellene szól az a nagyon megszívlelendő érv, hogy a VI. és VII. osztályban tanított Vergilius párhuzamos az ugyanezen osztályokban olvasott homéroszi költeményekkel. Kétségtelen, hogy ez nagyon szerencsés megoldás; de vájjon mi a nevelőbb és gondolkoztatóbb hatású? Az-e, ha rá tudok mutatni közvetlenül Vergiliusnál homéroszi utánzatra, vagy pedig ha feltárom a tanuló előtt a költészet és valóság közötti különbséget? Az Aeneis most két évet kapott; mi, csak egy évben olvastuk és egy évben olvastattuk sokáig, és mégsem sokkal kevesebbet végeztünk, mint most. A fent említett Homeros és Vergilius kapcsolaton kívül nem is okolja semmi a kétévi olvastatást. Tárgyi nehézséget nem okozna, ha már ötödikben olvasnók is. Talán azt lehetne ellene felhozni, hogy a kötött forma miatt a tanulók nyelvkészsége ekkor még nem megfelelő a szöveg kellő megértésére. Ez meggondolandó ellenvetés ; erre azonban csak azt jegyzem meg, hogy az Aeneis nyelve semmivel sem nehezebb, sőt inkább könnyebb, mint a most olvasott lírai szemelvények nyelve. Most a hatodik osztály anyaga Cicero politikai beszédeiből egy pár ; Sallustius és Vergilius. Az I—V. osztályban a tanuló kellő képet nyert a respublica Romana kialakulásáról, hogy a következőkben az imperium Romanum vajúdását szemlélhesse a hanyatló köztársaság és a megszületendő császárság között. Elérkeztünk Sallustiussal és Ciceróval a polgárháborúk korához. Ha az eddigi olvasmányok elénk tárták a római nagyságot a hősi jellemekben, ugyanennek a népnek képéhez tartozik az önmagával való birkózása is, ami a polgárháborúkban nyilvánul meg. Ezeknek pedig egyik legnagyobb hőse (ha ugyan a polgárháború vezetője hős) Caesar, akit az Utasítások törölnek az olvastatandók közül. Pedig gyakorlati szempontból is ajánlatos, mint a latin prózai stílus legvilágosabb művelője. De kor- történeti szempontból meg nélkülözhetetlen az ő De bello civili c. memoárja. Sallustius Rellum Jugurthinumát és Bellum Civile-jét egészíti ki Caesar említett munkája. Éppen azért ebben az osztály-