Protestáns Tanügyi Szemle, 1935
1935 / 5. szám - Makkai Sándor: Új szellem az iskolában
200 Makkai Sándor: Új szellem az iskolában. lom voltaképen nem is akarta. Valósággal jelszóvá vált: az iskola legyen ideálista, mert az élet úgysem az. Az iskolában legyenek ideális célkitűzések, neveljük gyermekeinket ideális életszemléletben, hogy szépnek és magasztosnak lássák az életet ; lesz még szegényeknek idejük meglátni, hogy az élet valóban milyen, és rövid idő alatt ők is meg fogják tapasztalni a valóságot. A tények, amelyek azóta a valóságot megmutatták, rettentő kiábrándulást hoztak magukkal, kétségtelenül az ifjúság lelkében és az iskolában is. A nemzeti pedagógia nemzeti katasztrófába fulladt. A materi- álista világnézet — sajnos — arra volt jó, hogy a pusztító háborút igazolja, és bebizonyítsa, hogy igaza volt a materiális nevelésnek. A tények azt mutatják, hogy önző hatalmi törekvések és zsarnokság kormányozzák a világot, és nem azok az ideális célkitűzések. Ennek természetesen az lett a következménye, hogy azok a tekintélyek, amelyek a régi nevelésben uralkodtak —- a család, az egyház, az állam — megrendültek az ifjú generáció lelkében, mely arra a tévhitre jutott, hogy ezek a tényezők azonosak azokkal a pusztító szellemekkel, amelyek idáig juttatták a világot. Minden tekintély tehát nagyon gyanús és hatástalan lett az ő szemében. Most, miután ezt a talán keménynek látszó, de igaz és tiszta szeretetből fakadó kritikát elmondtam, abban a komoly meggyőződésben, hogy az egyedül szükséges igazságnak adtam hangot, engedjék meg, hogy röviden rámutassak arra az új lelkületre, amely most- már az iskolának új szellemét követeli meg. Most, mikor ennyi kedves ifjú testvérem van jelen ezen előadásomon, az ifjúság előtt akarom megmondani, mi az, ami jellemzi az új lelkületet, amelyet a tények alakítottak ki, amelyhez — véleményem szerint — a pedagógia új szellemének alkalmazkodnia kell. Az ifjúságban kétségkívül nagy hajlam van a múlt kritikai szemléletére, úgyhogy az ifjúság lelkét egyik oldalról a kriticizmus jellemzi, amellyel ő a múlttal fordul szembe. Most már nem hajlandó csodákat látni a történelemben, amelyekkel minden ki van töltve, minden színes és édes, hanem most már emberi mozgalmakat, ennek következtében emberi gyarlóságokat és egyben értékeket és ellenértékeket keres benne, és az emberi gyarlóságok felett kritikát gyakorol. Ez olyan valóság, amellyel számolni kell, és amelyet a tények parancsoltak reá. A második, ami jellemzi az ifjúságot, legalább azt az ifjúságot, amellyel én érintkezésben állok, az, hogy nem szereti a tények magyarázatát, a magyarázatokat, és nem nagyon kíváncsi az ú. n. világnézeti problémákra, hanem rendkívüli erővel szereti a tényeket, és meg akar ismerkedni a tényekkel magukkal. Ezt én örvendetesnek tartom és örülnék, hogyha a magyarországi magyar ifjúság lelkében ez a tulajdonság meglenne ; az kétségtelen dolog, hogy ez a tények által parancsolt jellemvonás. Végre azt tapasztaltam még, hogy most nagyobb a hajlandóság az ifjúságban az állásfoglalásra, mint régebben volt. Régebben az ifjúságot az elvek jobban érdekelték, mint a tények. A mai ifjúság
