Protestáns Tanügyi Szemle, 1935
1935 / 4. szám - Hazai irodalom
Hazai irodalom. 191 Gyakorló lelkészeknek és vallástanároknak kezébe adja a könyvét, azoknak, akik a Károlyi fordítás mellett állandóan használják a Masznyík és Raf- fay fordításokat. Arról nem akarunk írni, hogy az exegétikai tudományt jobban ismeri-e, mint a két előbbi bibliafordító, de azt őszintén meg kell írnunk, hogy magyar nyelven nem tud olyan jól írni, mint akár Raffay, akár Masznyik. Ez nem jelenti azt, hogy a fordítása ellen súlyosabb formai kifogást lehetne emelni. Az azonban tény, hogy a lelkészek szószéki szolgálatában előállott bibliai versek idézésének zűrzavarát ez a könyv az elterjedés arányában fokozta. Egyszerű híveknek is szól ez a könyv, de akkor a magyarázó bevezetésben miért beszél gyülekezeti hagyományról és Jézus Krisztusra vonatkozó hagyományról? Ezt a kifejezést a hívek nem úgy fogják értelmezni, ahogy Karner elgondolta. Ugyancsak a befejezés ismertető közléséről kell megjegyeznünk az egyszerű hívők érdekében, hogy felvetett problémákat megmagyarázás nélkül nem lehet a kútfőkre való hivatkozással elintézni. Ma már nagyon kevés olyan lelkész van, aki az így megadott kútfőket betekintheti. Minden bibliafordítás és bibliamagyarázat akaratlanul is egy új teológia alapját rakja le. Ez Karner fordítása és magyarázatában is észrevehető. Aminthogy a Keresztyén Igazság programmjában és cikkeiben is észrevehető ez. Eléggé határozottnak érzi-e magát arra, hogy erre vállalkozott és vállalkoztak? Dogmatika és etika sem a hazai, sem a külföldi irodalomban nem jelent meg az utolsó tíz évben, mert az idők és egyházpolitikai mozgalmaink (a hitvallás körüli viták és az oxfordi mozgalmakra gondolunk elsősorban) nem alkalmasak arra. Ilyen exegétikai munka, mint az új dogmatikához szolgáló alapokmány, talán preludium akar lenni egy szisztematikai könyvkiadó vállalkozáshoz is. Kívánjuk a szerzőnek, hogy könyve ne csak elterjedt, hanem ismert és olvasott legyen egész egyházunkban. Ez a könyv méltó a teljes megismerésre és érdemes volt a rászánt rengeteg munka dicséretre méltó áldozatára. Gaudy László. Viszkok Lajos : A hit által való nirgifinzulús elve egyszerű evangélikus hívek lelki világában. Szolnok, 1935. A szerző kiadása. 114 oldal. A szerző műve 94. és 95. oldalán írja : ,,A hit által való megigazulás lélektanilag ideális valami, aminek az átélése, csak olykor-olykor, a lelki élet csúcspontjain adatik meg a halandónak.“ Holl ezt eredeti fogalmazásban úgy adja, hogy az egész kérdés a keresztyén ember életében az eschatologiai síkon fekszik. A könyvnek az az értéke, hogy ilyen nehéz kérdés megoldását kereste és ez a hibája is. Mindjárt azt is hozzá kell tennünk, hogy kisebb az értéke, mint a hibája. A 112. és 113. oldalon írja a következőket: „Talán a hitoktatás és az igehirdetés körül vannak bajok? Talán a szülői ház nem felel meg a kívánalmaknak? Vagy talán a lelkészek és a tanítók sincsenek tisztában egyházunk legfőbb igazságával? Vagy az igehirdetésben nem domborítjuk ki az articulus stantis et cadentis ecclesiae-t úgy, amint kellene?“ Ezt sokkal öregebb, sokkal tapasztaltabb, sokkal inkább teológus és sokkal pesszimisztikusabb gondolkodású öregebb korosztály tagja nem merné leírni. Ma divat a múlt teológiáját szidni, pedig azon nőttünk fel. Illendő a szószéki szolgálat és hitoktatást leértékelni, pedig azok a maguk egyszerűségében építettek és örökéletre vezettek át lelkeket. A fiatal teológus-nemzedék nagy ígérete Viszkok Lajos. Miért akar ő mindenképpen pszihológus lenni? Aki az ekeszarvára tette kezét, az ne tekintsen hátra. A teológus maradjon teológus. A valláslélektan és ezek a kísérletezések, amelyeket ebből a könyvből is megismertünk, már idejétmúlt és be nem vált dolgok. Gondoljunk Piechowszky sikerére és bukására. A könyvnek a terve s talán maga a kísérletező vállalkozás is körülbelül öt-hat évvel ezelőtt született meg. Akkor talán még aktuális és helytálló lett volna a könyv célja és tartalma is. Ma már ezeken a dolgokon régen túl vagyunk.
