Protestáns Tanügyi Szemle, 1935
1935 / 1. szám - Kerecsényi Dezső: Az új magyar nyelvi és irodalmi tanterv elé
Ill Kerecsényi Dezső: Ar új magyar nyelvi és irodalmi lantnv elé. leginkább az a formalizmus is, mely a XIX. század előtti latin iskola hagyatéka. Nem csoda így, hogy már nem egyszer merültek fel ellene igen komoly vélemények. Vannak, kik ennek az anyagnak ezen a fokon, az eddigi rendszerességgel való tanítását korainak tartják. Mások viszont éppen a későbbi fokon végzendő történeti megismeréshez elengedhetetlen fogalmi előkészítést látják benne. Legutóbb pedig inkább odairányulnak a nézetek, hogy a tankönyvek címében hangoskodó elméleti megnevezést el kell törölni, s az olvasmányanyag céltudatos összeállításával domborodnék ki a bizonyos elméleti ismeretek felé való törekvés. Valóban, valahol e tájékon kell keresnünk a középső fok elméleti anyagának pedagógiai értelmezését. Ami itt az elmélet címszava alatt történhetik, semmi más, mint az írásmű fogalmi megközelítése. Egyszerűbben mondva : megtanítása annak, hogy az írásmű ezerféle reánk tett hatásából a legfontosabbakat miképpen lehet a ráció szavaival mégrögzíteni. Az írásmű pedig formák és tartalmak által hat, s így az a három évfolyam, melyet eddig a stilisztika, retorika és poétika neveivel jelöltünk, összefüggő egység. Mind a három évfolyam anyagában az olvasmány-élmény megfogalmazásáról van szó. E munkában pedig a tagolásnak, az évfolyamokra való beosztásnak nem szabadna úgy történnie, hogy az írásmű racionális megközelítésének lépéseit a IV. o.-ban csak a stílus, az V-ben csak a szerkesztés, a VI-ban pedig csak a műfaj-elmélet törvényei segítségével tegyük meg. Ez a kizárólagosság eddig is csak tankönyveink elméletanyagában volt meg, a hozzáértő tanárok tanítása már túltette magát rajta. Most ennek egyetemessé kellene válnia. A mű mindig egyidőbcn hat stílusával, felépítésével és tartalmával, elméleti megközelítése is mindig az egészre irányul s ennek a munkának évfolyamokra való beosztása nem bizonyos elhatárolt utak kizárólagos végigjárása alapján történhetik, hanem a műismeret igényeinek fokozatos emelésével. A mai formalisztikus tagolás mellett pl. a IV. osztályos stilisztika nem egy része sokkal nehezebb, mint a poétika műfajmeghatározásokat kínáló „elmélete“, s ugyanilyen minőségbeli bizonytalanság van a retorikai anyagban is. A helyes csak az lehet, ha az írásmű okozta reakciók, e reakciók műben rejlő okainak fogalmi meghatározása, általában az irodalmi műről való véleményalkotás mindig a mű-egészt tartja szem előtt, de fogalmait a tanulók értelmi fejlődéséhez . mérten időről-időre gazdagítja, mélyíti és árnyalja. E fogalmi tudatosítás a IV. osztályban naivabb olvasmányanyag alapján végzendő, s a nyert fogalmak, bár azok lényegükben stilisztikaiak, retorikaiak és poétikaiak egyidőben, nem törekednek mégsem teljességre a rendszerben, sem subtilitásra a tartalomban. Az olvasmányanyag és a fogalmi képzés színvonala a következő évben emelkednék, hogy végül a VI. o.-ban már az irodalomelméletnek legalább azok a szerszámai kialakulhassanak, melyek az irodalmi nevelést lezáró történeti megismeréshez okvetlenül szükségesek. Nem győzzük azonban eléggé hangsúlyozni, hogy irodalmi névelő
