Protestáns Tanügyi Szemle, 1935
1935 / 4. szám - Nagy Vilmos: Néhány perc az új pedagógia műhelyeiben
Nagy Vilmos : Néhány perc az új pedagógia műhelyeiben. 149 tollbamondják a tanítónőnek. P. o. Tegnap zsúr volt nálunk, mondja •egy kis leányka. Ott volt Marianna is. őt szeretem. Vasutas az apukája, anyukája szépen énekel. Én is énekesnő leszek. (Marianna arcképe beragasztva). Néhány mondatból milyen nagyszerű betekintés a gyermek leikébe ! Június közepétől július elejéig kiállítási rendeznek a gyermekek munkáiból. Nem a szokásos és közismert, mamákat, közeli és távoli nénikéket agyondolgoztató Potemkin-kézimunkakiállítás ez, bár kézimunka is kerül kiállításra, de minden ide tárul, amit az osztályban együtt, egy tárgykörre vonatkozólag agyagból, szalmából, gyékényből, drótból, szövetből maguk a gyermekek készítettek. Éz az évvégi kiállítás is egyike azon munkakereteknek, melyek gyer- mekiesen érzékelhető cél szolgálatába állítják a tanulók munkáját. A végső rendezés, összeállítás pedig rengeteg alkalmat ad bizonyos irányú képességek kibontakozására. Vannak olyan gyermekek, akik ilyenkor olyan csúcsteljesítményekre képesek, mint máskor soha, de van olyan gyermek is, aki a végső, nagyobb erőfeszítést és lázas munkát igénylő rendezői tevékenységet nem vállalja. Az iskola munkájában nagy szerepe van a játéknak. Társasjátékokat dolgoznak fel tanulmányi célra. (Számoláshoz, földrajzhoz.) A tiszta fegyelmezés itt alig probléma. A Szeretetegyesületben minden előkerül. Más iskolában négy éven át is csúfolhatja egyik gyermek a másikat. Itt nem lehet. A tanítási órák mozgalmasak, kedvesen derűsek és gazdagon ■eredményesek. Felszerelés nélkül, szegényesen ellátva, mégis minden kísérletet elvégeznek a saját maguk készítette eszközökkel. Láttam a IV. osztályosok által készített megfigyelő táblákat. A szempontokat a tanító adja. P. o. Őszi megfigyelések cím alatt az egyik gyermek 14 fajta őszi virágot szedett össze lenyomatban. Rajz is van. Újságból kivágott kép is. A IV. osztályosok egyenkint elkülönített tanulmányi naplókat vezetnek. Ezekben a füzetekben a tanítások menetének illusztrálását és fogalmazásokat láttam. A tanulókról az igazgatónő által szerkesztett lélekrajzi megfigyelő-lapokat vezetnek. Ha nagyon rövidre fogva összegezni akarom megfigyeléseim eredményét, ezt mondhatom : az iskola, mint „cselekvő“ iskola erősen foglalkoztatja a gyermekeket. A munka, bár játékszerü, de tervszerű. A gyermekek képességei teljesen érvényesülhetnek. A tanítók alkalmazkodnak az egyéniséghez, amelyet egyenként tanulmányoznak. A szociális érzés hatalmas nevelő-intézménye a Szeretetegyesü- let. Az osztálynaplók ezernyi élménye, mély betekintést nyújt a gyermekek leikébe. A munkakeretek közös célkitűzései és erős koncentrációi az érdeklődés ösztönző felkeltői és a munka serkentői. A fegyelem és rend nem feszes és terhes, hanem, mint az iskola levegője, teljesen családias.
