Protestáns Tanügyi Szemle, 1935
1935 / 1. szám - Kerecsényi Dezső: Az új magyar nyelvi és irodalmi tanterv elé
s Kerecscnyi Dezső: Az új magyar nyelői es irodalmi lanlerv elé. korszak. Oly olvasmányok valók ide, melyek harcoló, győztes vagy elbukó hősökről, a szeretet vagy gyűlölet összecsapásairól szólnak. Nem az elmélkedés, hanem a hősi eposz korszaka ez. A harmadik kor a lírai és a regényes időszak. Az én és az abban való elmélyülés előtérbe nyomul, az irodalmi mű ilyenkor kárpótlás az ifjúkori pesszimizmus szenvedéseiben. Jelentkezik a kritika, az alkotás titkaiban való elmerülés, a lélek mozdulásainak felfedezése. A líra, az írói önvallomás, az emberi problémákat feltáró regény adja a leghatásosabb olvasmányokat. Nem azért írtuk ezt le, mintha a már régen eltemetett (az olvasókönyv-szerkesztésben még nagyon is élő !) Ziller-féle kultúrfok- elmélet helyébe egy másik elmélet monomániáját akarnék ültetni. Arról van szó, hogy az előbb vázolt minden tapasztalás által igazolt elvekkel homlokegyenest ellenkező szempontok ne érvényesüljenek. Vagy még szerényebben szólva, az olvasmányanyag egészíttessék ki oly elemekkel, melyek ennek a lélektani tapasztalatnak megfelelnek. Különösen az alsó, a pedagógiai elvszerűségben a legelhanyagoltabb fokon tegyünk le arról a felnőtt mohóságról, mely a legnaivabb olvasmányigényt a historizmus időelőtti hangsúlyaival megrontja. E fokon gyermek- és ifjúsági irodalmunk gazdag anyagának fokozott igénybevevését kérjük. Ne tartson senki attól, hogy ezzel a megkívánt történet- és népismeret kárt szenved. A gyermekhez szabott irodalom alkotásai több és elevenebb alkalmat adnak ezekre, mint hazai és külföldi krónikák nehéz ballagási! fordításai és etnográfusok szakszerű leírásai. A középső fokon sem szabad túlságosan régi anyaggal dolgoznunk. 11a csak kikerülhetetlen elméleti kényszer (pl. stílfejlődés megmutatása, régi szókincs stb.) nem követel mást, olvasmányanyagunkat lehetőleg ne vegyük száz évvel ezelőtti időből és csak igen óvatos mozdulattal, a régiség legeslegnagyobbjait megragadva szoktassuk tanítványainkat múltbeli szellemi erőfeszítéseinkhez. Legyen ez a multfelfedezés a legfelső évfolyamok feladata. Az új tantervtől és utasításoktól magára a feldolgozás módjára nézve is gyakorlatibb tanácsokat várunk, mint az eddig történt. Eddigi utasításaink klasszikus megfogalmazásban megadják azt a végeredményt, ahová a tanári munkának el kell jutnia, de igen ritkán szolgálnak az iskolai praktikum mindennapját vezető ujjmutatással. Az olvasmányok eszmeindító megtárgyalására nézve a magyar tanárság teljesen tanácstalanul áll, s munkája az egyéni hozzáértés vagy nemértés távolságai között imbolyog. Az egyes tankönyvekben alkalmazott vezérkönyv megszületését, úgylátszik, hiába óhajtjuk : az anyagi nehézségek sokkal erősebbek a minden oldalról felhangzó kívánságoknál. De ha már ily vezérkönyvek kiadása nem lehetséges, indíttassák egy szegénységünkhöz mért, a pedagógiai gyakorlat legjobbjai tói szerkesztett füzetes sorozat, mely tisztán a praktikum talaján mozogván, megmutatja, hogyan kérdezzünk egy olvasott mű megértetése vagy valamely elméleti cél érdekében, E gyakorlati
