Protestáns Tanügyi Szemle, 1935

1935 / 3. szám - Trócsányi Dezső: A református keresztyén pedagógia kérdéséhez

Trócsányi Dezső: A rejormúius keresztijén pedagógia kérdéséhez.

105

hogy ez a kérdés maradjon napirenden. A kérdés felvetésének legfőbb eredménye az lehetne, ha minél több református nevelő esnék gondolkozóba, mit is jelent az, hogy református nevelő vagyok. Ott állunk, járunk növendékeink között évek, évtizedek óta, s református nevelésünkben, mondhatni, ösztönünkre bízzuk magunkat. Ha ösztönünk mögött és fölött egészséges református lelkiség áll, nincs is baj. De ha van református lelkiségünk, nevelésünk többet érhet el, ha az ösztön fölött „tudatosságára támaszkodik, mert a tudatosság világosabb látást, nagyobb áttekintést, az eszközökben való biztosabb válogatást jelent.

De van-e igazán református lelkiségünk?

Napjaink egyik legszebb magyar református irata, Makkaij Sándor „Öntudatos kálvinizmusa“ (1925) keserűen állapítja meg, hogy a magyar kálvinizmus nagy veszedelemben van. Előbb a racionáliz- mus százados uralma őrölte életerejét, majd a theologiai liberáliz- mus megalkuvó áramlata mosta alá egykor hatalmas védőgátjait. De Isten kegyelméből mintegy két évtized óta ébredezni kezd „s általános protestáns liberalizmusát és tartalmatlan racionálizmusát kezdi visszacserélni eredeti, sajátos és életerős kálvinizmusának ősi hitvallására és mély kegyességére“. Az ébredés lelkészi körökben indult meg ; de a magyar kálvinizmust papjai nem menthetik meg a pusztulástól, kell hogy a „világiaknak“ nevezett lelkek serege tegye öntudatos birtokává ősei hitét cs életeszményét, mert ma egyelőre még ott tartunk, hogy „a kálvinizmusnak legfennebb ösztönéről beszélhetünk, de nem az öntudatáról“.

A református keresztyén pedagógia problémájának felvetése ezt az önvizsgálatot és öntudatosulást szolgálhatja elsősorban. Ebből az elmélyedésből és megvilágosodásból következhet iskolai munkánk öntudatos református volta, vagyis alakulhat ki a református keresztyén pedagógia praxisa. Ha ez az önvizsgálat megindul, s irodalmi megnyilatkozást is keres, pl. Szemlénk hasábjain, egymást kölcsönösen elősegíthetjük a világosság és tudatosság útján, s előkészítjük a református keresztyén pedagógia elméletének, rendszerének kialakulását.

Ez a kialakulás nem lesz egyszerű és könnyű munka. Ennek egyik oka az, hogy a magyar református egyház nem közvetlen kálvini forrásokból táplálkozott megindulásakor, hiszen még a lutheri és kálvini irány elkülönülése is csak lassan történt meg ; s egyháztörténészeink is rámutatnak, hogy református őseink Kálvinnal aránylag kevéssé érintkeztek, a helvét reformációt inkább Zwinglin és Buliingeren keresztül ismerték meg, azután pedig főleg Hollandián és Anglián keresztül szivárogtak a kálvini eszmék, de a pedagógia terén történő ilyen irányú próbálkozásokat is nagy ellenszenv fogadta. Zoványi Jenő nagy tényismerettel mutat rá a magyar puritán mozgalomról írt tanulmányában, hogy milyen küzdelemmel jártak Tolnai Dali János reformtörekvései Sárospatakon (Puritán mozgalmak a magyar református egyházban, Budapest, 1911.). Ugyancsak