Protestáns Tanügyi Szemle, 1934
1934 / 2. szám - Megjegyzések
PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE 85 Midőn Fintér Jenővel 1927-ben a kétféle adatnak ezt a téves összekötését, kauzális kapcsolatba hozását közöltem, ő, mint lelkiismeretes történetíró, azonnal lojálisán elismerte, hogy itt tévedésről, téves összekapcsolásról van szó ! * De a napilapokban is nem egyszer elénk bukkan cgy-egy téves idézet. IV. így a Pesti Hírlap Vasárnapidnak 1988 július 9-iki (28.) számában (47. I.) a „Miniatűrök“ közt, az utolsóelőtti helyen, Rousseauról találunk egy anekdotát abból az időből, amikor ő hangjegymásolással foglalkozott. Az anekdota eléggé megfelelt az ő egyéniségének, gondolkozásának, s így könnyen megtörténhetett vele. De tévesen nevezi benne Rousseaut ermenonvillei bölcsnek. Rousseau ugyanis 1778 május 20-án költözött ki Parisból Ermenon- villebe, ahol aztán július 2-án meghalt. I)e ő már pár év óta nem foglalkozott hangjegymásolással, s így ott nem szólhatott arról, mint aktuális dologról. Ez az eset, ha egyáltalában megtörtént, csak jó pár évvel korábban, 1770 1775 közt Párisban történhetett, amikor Rousseau még nem is sejtette, hogy ő valaha Ermenonvilleben fog lakni, s így őt ezzel kapcsolatban nem lehet „ermenonvillei bölcsnek“ nevezni. Midőn a dolgot megírtam a Pesti Hírlap szerkesztőjének s megkérdeztem tőle, hogy az eredeti szöveg szerzője követte-e el a tévedést, vagy a lap cikkírója, aki az anekdotát magyarra fordította, 1938 július 12-én ezt a választ kaptam : „Igen tisztelt tanár úr ! Az említett „miniatűr“ írójával ugyan most nincs alkalmunk beszélni, de biztosra vesszük, hogy az On által kifogásolt megjelölést az eredetiből vette át. Tanár úr adata föltétlenül helyes, azt Gustav Lanson munkája is megerősíti. Különben az ilyen jelzők díjmentes engedélyezésénél az írók elég szabadon szoktak eljárni. A Pesti Hírlap szerkesztősége.“ A levélkében az az érdekes, hogy a szerkesztő, mintha csak bizalmatlan lenne az én kétkötetes, a legújabb adatok alapján kidolgozott Rousseau Életrajzom iránt, igazolásul G. Lanson „Histoire de la littérature franf.aise“ c. művére hivatkozik ; vagy talán nem is ismeri a magyar Rousseau-Élet- rajzot? * V V VI. A Pesti Hírlap 1933 augusztus 27-iki számában a „Napi hírek“ elején közölt francia anekdoták közt egyszerre két téves adat is megütötte a szememet. Nevezetesen az egyikben arról van szó, hogy a bordeauxi ország- gyűlésen így szólt Montesquieu elnökhöz az egyik tanácsos stb. ; a másik arról szól, hogy Rousseau átadja Voltaire-nek a halhatatlansághoz írt ódáját, mire Voltaire ezt mondja : „No, ez a levél se fog a címzetthez eljutni !" Megírtam a szerkesztőségnek, hogy mindakét anekdotát corrigendum esse censeo. Ami az előbbit illeti, Bordeauxban sohasem volt országgyűlés, legkevésbbé a Montesquieu korában (XVIII. század első fele). Minden szótár, lexikon megmondja, hogy „Le partement de Bordeaux“ nem bordeauxi országgyűlést, hanem bordeauxi főtörvényszéket jelent, illetőleg jelentett a XVII XVIII. században ; s kértem a szerkesztőt, hogy szbrezzen be a cikkíró számára egy jó szótárt, vagy inkább mondja meg neki, hogy aki nem tuti arabusul, ne beszéljen arabusul ! A másik anekdotánál szűkszavúságával okozott a cikkíró tévedést. Itt ugyanis 100 olvasója közül 99 a genfi Rousseaura gondol, holott „le citoyen de Génévé“ soha nem beszélt Voltaire-rel (talán egyszer ha látta őt életében), még kevésbbé adott át neki ódát megtekintésre, —• mert ezt Jean-Baptiste Rousseau, a költő tette ! Erre a levélre, talán annak elismerem kissé goromba hangja miatt, semmi választ nem kaptam ! *
