Protestáns Tanügyi Szemle, 1934
1934 / 2. szám - Papp István: A német nyelvoktatás kérdéséhez
72 PR ÜTÉST A X S TAX ÜGYI SZEMLE két, szerettessük meg velük a német költőket és írókat. Amikor a tanuló a német szöveget megérti, nem tesz egyebet, mint hogy az idegen nyelvi alakot a megfelelő anyanyelvi formával szembesiti. Ez összehasonlítás alkalmával egyszer azonosaknak, máskor egy s más dologban eltérőknek találja a két nyelv gondolati és alakszerkezeteit. Majd az azonosságok és különbözőségek felismerésének fonalán még mélyebbre száll e gondolkozási műveletben : meglátja az igazi lényegét annak a gondolatnak, amelyet a magyar és a német egyformán vagy pedig más-más oldalról ragadott meg. Itt lép aztán munkába az értékelő íunctio : a tanuló tudata a lényegesnek felismert gondolatmaghoz méri az anyanyelvi és a német kifejezést, s azt ismeri el értékesebbnek, amelyik a gondolatot hívebben, tömörebben vagy szemléletesebb módon fejezi ki. Egészen bizonyos már most, hogy igen sok esetben a magyar kifejezésnek kell adni az elsőséget. Ilyen tárgyilagos értékelések és részletbevágó öneszmélések azonban mindennél hathatósabban izmosítják a gyermek magyar öntudatát, nemzeti büszkeségét, s megszerettetik vele a magyar nyelvet, ezt a legdrágább szellemi kincsünket. De abban sincs semmi veszedelem, ha a nyelvi értékelés olykor-olykor az idegen formának adja az elsőséget a magyarral szemben : a gyermek közvetlen megtapasztalás alapján tanulja megbecsülni idegen nemzetek értékeit. így fejleszti népiét szövegek megértő olvasása a tanuló értelmi erőit : az azonosító, megkülönböztető és lényegmeglátó functiókat, s így illeszti be az egyén szellemiségét az értékelő tevékenység lendületével a nemzeti és az emberi életközösségbe. Más oldalról azonban a német irodalmi müvek eszméket, gondolattartalmakat is közvetítenek a tanuló lelki életébe : anyagot az elsajátításra és a továbbfejlesztésre, alkalmakat az öntevékenység megindítására. Hány magyar elmét termékenyített már meg a német irodalmi remekekkel való foglalkozás, s hányat fog a jövőben útnak indítani ! A legmagasabb cél azonban a német nyelvoktatásban a német nyelven való fogalmazás. Az írás ténye ugyanis azt jelenti, hogy az egyén a maga önállóan kialakított gondolatait igyekszik a kortársak, illetőleg az utókor számára megrögzíteni. A beszélgetés követelménye a gyakorlati élet hasznossági elvét képviseli; az olvasás a lélek gazdagítását célozza; az írás viszont az önkifejtésnek, az egyéniség kibontakoztatásának, a tevékeny életalakításnak legbiztosabb eszköze. Ezért nem hagyhatja el a középiskola a német nyelvoktatás célkitűzései közül az írás követelményét, amelyhez még a magyar tudományosságnak is nagy érdekei fűződnek. A középiskolából fognak kikerülni a jövő nemzedék tudósai, a magyar tudomány munkásai. Mily felmérhetetlen fontosságú most már az, hogy a magyar gondolkodók meglátásaikat, felfedezéseiket, eszméiket a német nyelv segítségével az emberiség közkincsévé tudják tenni. Erre azonban már a középiskolában rá kell nevelni az ifjúságot: a megjelölt irányban iratán ki-ki könnyen továbbfejlesztheti német stilizáló készségét. (2, A német nyelvoktatás kezdő fokán a beszélgetés legyen a fő-
