Protestáns Tanügyi Szemle, 1934
1934 / 2. szám - vitéz Bessenyei Lajos dr.: Megrostálás
PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE r>i termelést; ki kell válogatni a diplomás pályára menőket és csak a legérdemesebb és legelhivatottabbakat kell az értelmiségi pályákra felengedni. Ezt akarja a közoktatásügyi miniszter az új középiskolai törvényjavaslatának néhány paragrafusával: gondos, szigorú és igazságos megrostálást. A javaslat most van megvitatás alatt, és én a magam részéről rendkívül csudálkozom azon, hogy épen pedagógiai körökben hangzanak el ezen megrostálási törekvéssel szemben komolyhangú ellenvetések, aggodalmak. Ha a társadalom felszínes körei, futóbenyomások után tájékozódó rétegei támadnák ezeket a tervezett intézkedéseket, azokat megérteném és azt mondanám, nem látnak bele a dolgok mélyébe, nem csuda hát, ha így gondolkoznak. De a köznevelés munkásainak nem szabad könnyedén engedni játszi hangulatoknak, nem lehet visszatorpanni távolról fenyegetőző nehézségek elől, nem ítélkezhetnek épen saját munkájuk rovására. Mert hiszen ugyanezt a megrostálást most is végezzük, csak a törvény által felállított mérték nem olyan magas. De osztályozni ma is kell, eddig is kellett, s ha egy tanuló IV. o. végén megbukott két tárgyból, annak ismételnie kellett, ha tovább akart tanulni, és nem mehetett az V. o.-ba. Ellenben az osztályozás tekintetében marad minden a régiben, csak az új törvény azt mondja, az a tanuló, aki legalább általános jó osztályzatot nem nyer a IV. o. végén, nem folytathatja tovább a középiskolai tanulmányait. Vájjon, ha így szövegezte volna meg valóban a törvényjavaslat ezt a §-t, akkor milyen kifogást emelnének az ellenkező véleményen levők? Ledorongolnák az osztályozás munkáját talán, amit 1883 óta csinálunk és pedig nem rosszul, legalább is általában véve? Vagy talán támadnák a megrostálás célját és megszervezését, amire pedig halaszthatatlan szükségünk van? Nem gondolnám, hogy bármelyik front ellen is lehetne komolyan számbavehető érvekkel ostromot intézni. Már most viszont az a körülmény semmit sem változtat a lényegen, hogy ezentúl nem a növekedő számegységek fejezik ki a rosszabb- tanulást, hanem a fogyó számjegyek ; sem az a kis módosítás, hogy nem négyféle, hanem ötféle osztályzatot adhatunk. Ez az utóbbi inkább a tanároknak adott kedvezmény, akiknek a négyféle osztályzat nem volt elég az egyes tudásbeli fokozatok megjelölésére, hanem sűrűn alkalmaztak y2, 2/3, % stb. osztályzatokat. Sőt én a 3-t láttam négyféle alakban alkalmazni : alatta, vagy felette vonással, előtte, vagy mögötte ugyancsak vonással. Ilyen körülmények közt, ha a törvény némileg tágabb teret akar nyújtani az osztályozási különbségek gyakorolhatására, azt éppen a tanárságnak kell megértéssel és örömmel fogadnia. Talán azt veti ellenem valaki : nem itt van a főbaj, hanem abban, hogy egyetlen pontegységen múlhatik az, tanulhat-e egy gyerek tovább vagy nem, és ebből kétféle veszedelem származik : először a szülők kétségbeesett rohama, vagy kibírhatatlan zaklatása
