Protestáns Tanügyi Szemle, 1934
1934 / 9-10. szám - Dr. Czirbusz Endre: A földrajzi gondolkodásra való nevelés
380 PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE térkép ahol csak utak, vasutak, városok, határok vannak, nem is térkép valójában, kivált akkor, ha a művelt közönség földrajztudása növekedni fog, illetve földrajzi gondolkodása már kifejlődött. Iskolai tanító munkánk tehát más módszer nem lehet, mint csak az oro- és hydrographiából, valamint a klimatikus viszonyokból való szigorú kikövetkeztetés az osztályfoglalkoztatással. A modern földrajztanítást tehát a következőképpen definiálhatnék : A földrajzi oktatás nem egyéb, mint a hegy- és vízrajzi térkép alapján, annak adataiból való következtetés az ott lefolyó életre, kiegészítve a valóságtapasztalattal. Csakis e módszerrel sikerülhet a müveit magyar tömegek földrajzi gondolkodásra való szorítása és abban felnevelése. E célnak elérésére igen fontos, hogy szintén ilyen irányelvek szerinti rajzokat, térképvázlatokat készítsünk, s magunk után készíttessünk a tanulókkal ott az órán.Módjával felhasználva nagyon elősegíti a földrajzi gondolkodás kifejlődését.1 A földrajztanulásnál bizonyos mértékű adat tudása elengedhetetlen. Topographiai ismeret és adatok nélkül dolgozni éppen olyan hiba volna, mint régebben csak azok ismeretével. A nevek tanításával azonban takarékoskodjunk, csak annyit tanítsunk, amennyi a tájegység életének teljes megértéséhez elengedhetetlenül szükséges, illetve amennyi nem megy a földrajzi világos kép rovására. A földrajzi óra anyaga: egy csomó adat és azoknak logikai feldolgozása. A régebbi középiskola sokkal több adatot adott. Ma a sok adat már felesleges, mert fel is kell dolgoznunk, illetve az elhagyott adattudásra eddig felhasznált energiát a logikai öntudatosításra kell felhasználnunk : így nyerjük a kettő összekapcsolásából a földrajzi gondolkodás érzékét. Más logikai módszert, azaz szintézist alkalmaz már a középiskolai tanterv a IV. o. összefoglaló általános földrajz tanításában. Fontos része ez a földrajzi oktatás komplexumának, csak azért hangzik el ellene sok jogos panasz, mert heti egy óra lévén, nem lehet a heti egy órán szerzett ismeretet a következő héten tartott órán kellőleg felhasználni, mert az elmosódik a tanulók előtt. Tagadhatatlan azonban, hogy a tanuló eddigi leíró földrajzi tanulmányainál fontos összefoglaló szerepe van, kivált lesz az alsófokú egységes középiskola most következendő idejében. Aki a középiskolát a IV. o.-ban elhagyja, annak erre, mint rendszerezőre feltétlenül szüksége van. Éppen azért szintézis ez, amely földrajzi törvényszerűségeknek a földön való előfordulási szempontjából szedi 'össze, csoportosítja az ismeretanyagot. (Vulkanikus jelenségek, lánchegy rendszerek, step- pék, szavannák a Földön ; ide tartoznak a földrajzi szabályok, mint „minél inkább haladunk Északra vagy Délre, vagyis minél inkább növekszik a földrajzi szélesség, annál inkább közeledik az örök hó és jég határa a tenger szintjéhez“ ;,,a ten1 Erre nézve nagyon ajánlható, jó segédkönyv: Kendőit Károly. Vázlatok a földrajztanításhoz. Mit rajzoljunk a földrajzi órán ? I—-IV. r. Délmagyarországi Hirlap és Nyomdavállalat Szeged. 1933.
