Protestáns Tanügyi Szemle, 1934
1934 / 9-10. szám - Mohr Győző: Tájköltészet az iskolában
PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE :uí7 tiakat, a Szepességet és a galíciaiakét. A 7. fejezetben a svájci és a 8. fejezetben a luxemburgi tájszólásos költészetről szól. F. Schöu megállapítja, hogy a tájszólásos költészet ősforrása a népdal : „Das immerfort strömende Grundwasser bildet das Volkslied.“ Sok helyen megfigyelhető, miképpen fejlődik a tájszólásos költészet belőle. A szülőföld és a rög szeretete sok esetben közvetlenül minta nélkül is egyenesen a tájszólásos költészetre vezetnek, és ezen a ponton a tájszólásos költészet a népdalköltészettel szoros rokonságban áll. A müköltészettel szemben Herder ismerte fel a népköltészet értékét, és amint a tudományos érdeklődést felkeltette a tájszólás iránt, a tájszólásköltészet talaja elő volt készítve. A német tájszólás- költészet tulajdonképpeni életrekeltője I. P. Hebel volt, azóta a német tájszólásköltészet tudatos műköltészetté fejlődött, és így természetesen ugyanazzal a mértékkel mérendő, mint a műköltészet. Magas mérték, de indokolt, gondoljunk csak Gerhart Hauptmann sziléziai tájszólású robbanó dinamikájú drámáira. Igen, itt a tájszólás a realizmust festi alá. Schön ebben a kötetében körülbelül 700 (hétszáz)1 nevet sorol fel a külföldi német tájszólásos költők közül. Minket inkább a magyarországiak érdekelnek, főleg a nyelvi elnyomatás alaptalanságának bizonyítására — de a Lisznyay Kálmán óta aggodalmasan hallgató magyar tájszólásköltészet buzdítására is. Fűzfafurulyán is lehet művészi módon játszani, nem csak a csillogó saxofónon. A legrégibb német tájszólásos magyar vonatkozású termék egy parasztdal, amely Budavárának a visszafoglalásáról szól: „Jáckl und Nickels vertrauliches Bauerngespräch wegen glücklicher Eroberung Königlicher Hauptstadt und Vestung Ofen.“ Ebből az időből — a XVIII. századból — egy erdélyi szász epikai dal maradt fenn Bákóczi fejedelmünk szabadságharcából. Az erdélyi szász tájszólásos költők közül fölemlíti főleg Filtsch Józsefet, Brandsch Gottliebot, Müller Gottliebot, Bayer Andrást, Köstner Viktort, Schuster Róbertét, Thullner Ernőt, Schullerus Annát, Piringer Ottót. A szepesiek közül: Lumnitzer Adolfot, Scholcz Frigyest, Lindner Ernőt, Kövi Imrét, Fuchs Samut, Raszenberger Ferencet, Nagy Sándort, Kliegel Tódort, Mensch Aurélt, Lám Frigyest, Mohr Győzőt, Schrancz Szilárdot, Klein Samut; Felsőlövő vidékéről : Neubauer Jánost, Ebenspanger Jánost, Bunker Jánost, Schiller Ignácot. A bánságból : Hunpl Egyedet, Graszl Pétert, Amberg Ferencet, Dittrich Józsefet, Winter Pétert, Wagner Jánost. Lehet ott elnyomásról szó, ahol a nemzetiségi nyelveken ily szabadon lehet verselni? Főtételemből ez a következtetés egyenesen folyik, bár inkább iskolai és irodalmi a célom. El is érkeztem már oda. Schön Frigyes példát mutatott nemzete nyelvjárási költészetének a 1 Az első közleményben 600 (hatszáz) sajtóhibából 60 (hatvan)-ra csökkent. V. 4. 135 oldal. 730.
