Protestáns Tanügyi Szemle, 1934
1934 / 1. szám - Orawecz Ödön: Korhadt fakeresztek
30 PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE lakásra. Értéktárgyait adogatta el szemérmesen s egyszer evett naponta. Egészségügyi okokra hivatkozott. Betétjei a bankokban le voltak tiltva s ő a 78 éves öreg ember fűtetlen szobában didergett otthon. Egyszer láttam kékre dermedt, repedezett kezét. Megkérdeztem, mi baja van. Azt mondta, hogy öreg embereknél ez gyakori jelenség. Azután étkezésre is alig tellett már. És mindezt senki sem tudta. Még azok sem, akik korban és barátságban közelebb állottak szívéhez. Szíve arany volt, de mint a nemes érc, nem engedett magába tekinteni. Azután eljött a nap, melyen belátta, hogy nincs tovább. Ő a vallásos ember, de sziklaszívű férfi, izzó magyarságával nem kért kegyelem kenyeret. Az elvesztett földi haza helyébe égi hazát keresett. Öngyilkossá lett 1921 nov. 3-án. Az elektromos művek csatornájának jégtömbjei alatt lehelte ki nemes lelkét. Pár nap múlva egy magyar történeti nevet viselő pánszláv vezér hajadon leánya kereste ott a halált, mivel szíve egy magyar tiszt után nagyon fájt. Rá egy héttel egy cseh katona hazájába visszasíró lelke vált meg ott porsátorától. Mintha Arany János ,,Hídavatásá“-t adták volna új szereposztással. Azután őrt állítottak oda. Ma már nincs ott se őr, se jel, mégis minden arra menő becsületes ember meghatva emlékezik meg e helyen a minden ízében értékes magyar tanár martírságáról. * Már a XVIII. századbeli polgárok lajstromában szerepelnek rézműves ősei Schmidt Frigyesnek, ki egy emberöltővel későbbi fia Pozsonynak. A 85-ös kiállítás nyarán teszi le jelesen az érettségi vizsgát a líceumban. Azután a klasszika-filológiának hódolva tanul a budapesti egyetemen. E kornak vidám árja megkapja az ő lelkét is. Hazulról is segítve gondtalan szép napjai vannak ifjúságának. Amily bohém lélek jellegezte élete e szakát, oly komolyság öleli át férfikorát. Voltam tanítványa, működtem vele mint kartárs, majd mint igazgató. Talán az utolsó viszonylatban tanultam meg legjobban tisztelni. Csodálatos pontosság, munkaszeretet, kötelességérzet lakozott benne. Szinte hivalkodott azzal, hogy ő Tisza munkapártjának a híve. De e szót, ez elnevezést ő komolyan vette. Mikor pedig kitört a világháború fergetege, kétszeres munkát, kettős tisztet vállalt. Nem volt elég az idegek végső rándulásáig megfeszített iskolai munka, még a nagy hivatalnoki és nyugdíjas város köztisztviselőinek gazdasági intézményét, ellátását is vezette. Mikor pedig a világboldogító és világbolondító forradalom szele belengett a Garam völgyébe is, ő volt az, aki a legjózanabb fővel intette fiatal pályatársait, a legnagyobb hittel hirdette, hogy el nem hagyva az őrhelyet, dolgozva lélekszakadásig talán megmenthetjük a helyzetet. A Felvidéket azonban Budapesten elvesztették. Schmidt Frigyes ragaszkodva kis családi köréhez, Besztercebányához, ahol pályafutását kezdte, hová hitvesének nagy rokonsága kötötte, megkísérlette a lehetetlent: ott maradt mint német tanár. Titokban ugyan az ő kérésére megkíséreltem mindent, hogy
