Protestáns Tanügyi Szemle, 1934
1934 / 8. szám - Megjegyzések
PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE 347 arcú s nála kétségtelenül több szellemet eláruló növendékei vígan ugrálnak az elriasztóan gyámoltalan pedagógus mögött. Ez idén már egy szintén egyre nagyobb méretezésű áruház is kamatoztatja ezt az úgylátszik, csakugyan jövedelmező ötletet. Szokott mozgó hirdetései helyén, tehát a lehető legszembeötlőbb helyen, megint madárorrú, vörösképü, kopasz, ágrólszakadt, nyurga, s minden egyéb emberi fogyatékosságot magánviselő torz, mondanom sem kell, hogy tanító, mutat együgyűen diadalmas arccal a feketetáblára, hová ostoba külsejének megfelelő, de oklevelét kétségtelenül meghazudtoló korlátoltsággal írta föl, hogy: ,,1 + 1=3.“ A nélkül, hogy osztálygőg, vagy csak elfogultság is szólna belőlünk, mégis csak jó volna felvilágosítani ezeket az ötletes kirakat- rendezőket s az őket alkalmazó kereskedőket, hogy ennyire talán mégsem vagyunk. S hogy ők üzleti sikereik alapját, az 1 X 1-et, szintén azoktól a sokszorosan eltorzított és kigúnyolt tanítóktól szerezték, mégpedig nyilván jól megszerezték, mert „több emeletes“ palotáikat és ,,600-náí több“ alkalmazottjuk munkáját csak igen biztos számtani ismereteik alapján tudják üzemben tartani. Lehetne talán arra is hivatkozni, hogy igazán „szolid“, biztos alapon nyugvó üzlet nem szorul ilyen ízléstelen eszközökre, hogy vevőit becsalogassa. I)e ha kell, talán még arra is lehetne rámutatni, hogy amint őket védik hitelrontással szemben a magyar törvények, úgy a tanítótanár becsületében, hivatalos tekintélyében sem lehet egészen felelőtlenül gázolni. Igaz, és hála Istennek, hogy igaz, hogy a tanító nem szorul arra, hogy tekintélyét külső eszközök, talán éppen jogi §-ok védjék, nem is ezt kívánjuk. Vagyunk annyira mindnyájan, még a legnagyobborrú, legnyurgább és leggyérebb hajú pedagógusok is, hogy saját növendékeink előtt nemesebb eszközökkel, lelki hatásokkal tudjunk tekintélyt tartani, sőt bennük hálát és szeretetet is kelteni. De mégis úgy érzem, hogy nem mehetünk el évről-évre némán és előkelő fölénnyel ezek mellett ä bántó és sértő jelenségek mellett, hiszen „Qui tacet, consentire videtur“. De különösen veszedelmes merényletek ezek az úton-útfélen a gyermek szeme elé tolakodó ostoba képek a fejletlen, kritikátlan, kiforratlan gyermeki lélek ellen. Szinte érthetetlen, hogy azok a kereskedők, kik egyben szülők is, nem gondolnak arra, hogy ha a gyermek lelkében lerombolják tanítója iránt érzett tiszteletét, ők, kiket gyermekük közvetlen közelből, tehát kétségtelenül még több emberi fogyatékosságukkal együtt ismer, semmiképpen sem fogják tudni saját szülői tekintélyüket sem megőrizni, s gyermekük lelkében semmi készség sem marad a IV. parancsolat teljesítéséhez. Ez a parancsolat pedig Mózes tábláján szerepel, tehát nyilván általánosan keresztyén és zsidó felfogás szerint egyaránt elismert és követésre méltónak tartott. Az otthonról helyesen irányított, jól nevelt, tehát szüleit és tanítóit tisztelő, sőt bennük követésre méltó eszményt látó gyermek meg éppenséggel nem tudhat beleilleszkedni ebbe a csupa ellentmondás-világba, ahol az áhítattal elért iskolában pajkos társa reggel így köszönti őt : „Láttad azt a
