Protestáns Tanügyi Szemle, 1934
1934 / 8. szám - Hallgató Sándor: Tanársors és utazás
PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE 330 mutatja szomszédaink s a föld majdnem valamennyi nagy és kis nemzetének példája. Szükségtelen példákat sorolni fel arra, hogy minő sorsdöntő jelentősége lehet egy-egy külföldön szerzett baráti kapcsolatnak kulturális, gazdasági vagy politikai vonatkozásban. Örvendetes, hogy ennek nemcsak felismerésénél tartunk, de igyekszünk munkálkodni is ilyen irányban, ennek dacára messze elmaradunk csak közvetlen szomszédainktól is. Tanáraink, tanárjelöltjeink a háború után már nagyobb számmal jutnak ki külföldre. Biztató jelenség, hogy a kultuszkormány és az iskolafenntartók érzik a külfölddel való kultúrkapcsolatok kimélyítésének szükségességét, amit a bécsi, berlini és római Collegiumok felállítása is bizonyít, de mégis sajnálattal tapasztaljuk, hogy kartársainknak így is csak egy töredéke tehet tanulmányutakat. Az állami segélyforrás erősen megcsappant, a felekezetiekről, elsősorban a protestánsokról nem is szólva, hiszen a mi tanintézeteink nagy része nyomasztó anyagi nehézségekkel küzd. Pedig ha szükség volt valaha nagyobb tudásra, szélesebb látókörre, nemzetünk érdekeit szolgáló külföldi kapcsolatokra, úgy most volna rá szükség, amikor a gazdasági, politikai, társadalmi problémák kohóit szinte a szétpattanásig hevítik a bennük felgyülemlett nehézségek, keserűségek, igazságtalanságok. Ila valaha fontos volt a jövő generációjának helyes nevelése, úgy most lehet legfontosabb államnak, egyháznak, társadalomnak egyaránt. Távol áll tőlem azt állítani, hogy nem is lehet igazán jó tanár az, aki nem utazott, nem látott, tapasztalt, tanult idegenben ; sőt elismerem, hogy egyes tudományszakoknál teljesen nélkülözhető is ez a szaktudás szempontjából, de a legtöbb tudományszaknál éppen ezek adják a szaktudás igazi belső tartalmát. Akik színről-színre láthatták, tudják, hogy mily felejthetetlen élmény pl. a klasszikus kultúra kutatói számára Athén, Róma vagy Magna Graecia emlékei. Hiába ismerjük képek után az Akropolist, Paestum ragyogó Neptüntemplomát, vagy a Forum emlékeit. Más a kép és más a valóság. A kőbe, márványba faragott valóságnak lelke van, mely felemel és magával ragad ; megihlet minden alkalommal, ha a katedrán beszélünk róla. A Louvre, Vatikán, Ufíizi, Pitti, a nápolyi Muzeo nazionale vagy a müncheni Pinakothékák és a többi híres gyűjtemények remekei milyen szegényes reprodukciókban kerülnek leggyakrabban a szakemberek szeme elé. Geográfus és geológus mennyivel könnyebben és nagyobb lelkesedéssel beszélhetne az Alpok csodavilágáról vagy a vulkánizmus jelenségeiről, ha láthatta volna a M Blanc vagy a Jungfrau égbetörő fehér csúcsait, rejtelmes, veszedelmes gleccserbirodalmát, vagy a Vezúv és Soll'atara izzó, dübörgő, pokoli színjátékait. És hogy tanítsunk helyesen népekről, azok életéről, szokásairól, ha legalább Európa főbb országait, népeit, azok életét nem volt módunkban személyesen megismerni. Hála Istennek, kartársainkon nem is múlik a dolog. Aki szerencsés volt és boldogabb időkben tanulmányi segélyhez juthatott, az ki is elégítette utazási és tanulmányszomját. Azok a nagyon kevesek, akik saját
