Protestáns Tanügyi Szemle, 1934
1934 / 8. szám - Kónya Sándor: Az Országos Református Tanáregyesület XXVIII. rendes közgyűlése
PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE 32!> fejező lelkes szavait e lap részéről külön is ajánljuk azok figyelmébe, akiknek gondolatai, tervei, eszméi vannak, hogy hozzák azokat nyilvánosságra szakfolyóiratokban, követve a református tanárság tisztes hagyományait a korszerű újításokra való törekvésekben és előljárásban. Papp Ferenc debreceni tanítónőképzőintézeti igazgató igen értékes előadása következett ezután „Református keresztyén pedagógia“ címen.A folyton változó pedagógiai áramlatok átalakították ugyan idők folyamán iskoláink képét, de azok szellemét érintetlenül hagyták. Márpedig a református iskolában ez a szellem a maradandó lényeg. Ez a szellem mutatott fejlődésének irányt a múltban, és ez különbözteti meg a hasonló célra alakult szellemi közösségektől ma. Az előadó mélyenszántó, valósággal filozófiai távlatot nyitó tanulmányában ennek a ma is élő és munkáló szellemnek kutatja sajátos jegyeit, s vizsgálódásának eredményeképpen rámutat arra a „plusz“-ra, melyet a református nevelésnek adnia kell. A református keresztyén pedagógiának — az előadó szerint — ugyanazok az irányító elvei, melyekre a református keresztyénség esküszik. Közülök különösen kettőnek van nagy jelentősége : „Az ember hit által, Isten kegyelméből üdvözül“, „Az ige mértéke a hitnek“. Ez a két elv magyarázza az egyéniség, a gondolatszabadság és az etikai önállóság elvét, ebből vezethető le a hivatástudat és felelősségérzés gondolata, végül ebből következik a kálvinisták nagy történet- és nemzetérzése, egyszóval mindaz az érték, mely a református nevelésnek világszerte megkülönböztető helyet juttat. Veress István debreceni tanítóképzőintézeti igazgató a modern pedagógia egyik nagy problémájával, az okszerű testneveléssel szorosan összefüggő kérdésről „A téli szünidő“-ről tartott felolvasást. Általános orvosi megállapítás az, hogy legtöbb betegségnek a tél az okozója, mivel az emberek s így a tanulók is ekkor többet tartózkodnak a zárt termekben, mint nyáron. Kevesebb is a mozgás ekkor. A téli szünidő éppen ezeknek a betegségeknek akarja elejét venni azáltal, hogy a növendékeknek alkalmat ad a szabadban való mozgásra, a téli sportok (korcsolyázás, gyaloglás, szánkózás, skízés) űzésére. Ezek közül különösen kiemelendő a skízés, amely a vérkeringést, anyagcserét hathatósan előmozditja s a napfény áldásos hatásában részesíti a tanulókat. Svájc több intézetében már megvan a téli szünidő s a skítáborozás iskolai intézménnyé vált. A téli szünidő nem külön szünidő akar lenni, hanem csupán a karácsonyi szünidő meghosszabbítása akként, hogy a karácsonyi szünidő december 24-én kezdődjék s január 15-én végződjék. Ezzel szemben elmaradna a szüreti szünidő s megrövidülne a húsvéti szünidő, vagy esetleg az iskolai év mindjárt szeptember elején kezdődnék. Azok az egészségügyi előnyök, amelyek a téli szünidőből fakadnak, mindenképpen indokolttá teszik, hogy e kérdés felett ne térjünk egyszerűen napirendre, hanem foglalkozzunk azzal behatóan, mert e kérdést 2
